Sally Thorne ausztrál

A könyvek mindig is egy kis varázslatot jelentettek és fognak jelenteni, valamit, amit tisztelni kell.

11. oldal

Mindig is úgy véltem, hogy az emberek azért vannak az életünkben, hogy megtanítsanak nekünk valamit.

194. oldal

– Akkor mondd, merre menjek!
– A pokolba – nevetek megint.
– Tehát odavalósi vagy.

Mindig gyönyörű vagy.

98. oldal

– Senkin sem szabad átnézni, vagy elhitetni vele, hogy nem fontos.

Van egy elméletem, mely szerint az, amikor utálunk valakit, kísértetiesen hasonlít arra, mint amikor szerelmesek vagyunk.

(első mondat)

– Miről fantáziálsz? Elég mocskos az arckifejezésed.
– Hogy megfojtalak. Puszta kézzel.

Az életben minden attól függ, hogyan nézzük.

265. oldal

Szeretném tudni, hogy mi zajlik a fejedben. Legszívesebben kifacsarnám a fejedet, mint egy citromot.

– Csak én és a bátyám élünk a városban. – A szemöldökét ráncolva pillant rám, és a fegyverével megkocogtatja az enyémet. – Emeld fel a puskát!
– Kettő van belőled? Az ég könyörüljön rajtunk!