Saint-Simon francia
1675. január 16. (Párizs) – 1755. március 2. (Párizs)
Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
Teljes név | Louis de Rouvroy |
---|---|
Katalógusnév | Saint-Simon |
Nem | férfi |
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Téka Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Emlékezések Európa · Officina Könyvtár Officina · Aurora Gondolat · Életrajz / Útirajz Tarandus
Antológiák 1
Népszerű idézetek
A két nővér d'Angennes leány volt; a családnak ez az ifjabbik ága velük halt ki. Sok szó esett szépségükről és feslett életmódjukról. […]
Megöregedvén, amikor már senkinek sem kellettek, igyekeztek istenfélő módon élni. Együtt laktak, és egy hamvazószerdán együtt is indultak misére. Minthogy a pap arról prédikált, hogy böjtölni kell és penitenciát tartani, mindketten megrémültek. „Nővérem – mondták egymásnak, hazatérőben a templomból –, ez nem tréfadolog, ezt komolyan kell vennünk: vagy penitenciát tartunk, vagy elkárhozunk mindketten. De hát mit tegyünk, nővérem?”
D'Olonne grófné, alaposan átgondolván a helyzetet, így válaszolt: „Hogy mit tegyünk, húgom? Parancsoljuk meg a szolgáknak, hogy böjtöljenek!”
Később az állítólagos Ruffec márki újabb leveleit is elfogták. Jóval ennek utána Bayonne-ban letartóztatták: d'Adoncourt-nál, a helybeli parancsnoknál vacsorázott, s az, látván, hogy villával veszi ki az olajbogyót a tálból, tüstént őrizetbe vetette.
A dauphine csúf volt, pofacsos, homloka túlontúl előreugrott, orra semmitmondó, ajka vastag, biggyedt, gesztenyebarna haja és szemöldöke nagyon is dús, gyönyörű szeme kifejező, foga alig maradt néhány, és az is mind szuvas, amit maga is öngúnnyal emlegetett, sima bőre fehér, mint a tej, keble kicsiny, de gyönyörű, nyaka hosszúkás, még csöpp kis golyvája sem rútította el, főtartása kecses, bájos és fönséges, akárcsak tekintete; mosolya kifejező, termete nyúlánk, de egyszersmind gömbölyded, hajlékony, felettébb arányos, s úgy lépdelt, akár egy királynő a felhőkön.
Amikor kiszivárgott a terv, Coislin bíboros, úgy vélvén, hogy Canaples túlságosan koros a házassághoz, megemlítette ezt a grófnak. Canaples gróf azzal vágott vissza, hogy gyereket akar. „Gyereket! No de gróf uram – válaszolta a bíboros –, hiszen Vivonne kisasszony oly erényes!”
A hercegné dúsgazdag volt és nagy pompában, roppant méltóságteljesen élt, pörei olyannyira elkeserítették, hogy képtelen volt megbocsátani: folyvást erről beszélt, s ha olykor megkérdezték, hogy elmondotta-e a Pater Noster-t, azt felelte, hogy igen, de az ellenségeinknek való megbocsátásról szóló passzust kihagyta. Mint ebből is kitetszik, nem tengett túl benne a jámborság.