Saiko Takaki

     – Lefőtt. Igyál egy kis kávét.
     – Azt hiszem mondtam, hogy nem kérek.
     – Na és? Idd meg. Felmelegít.

136. oldal

     – Garantálom a fizetséged. Napi három étkezés… és… a testem… azt teszel vele, amit akarsz.

17-18. oldal

Én, Larmica Lee, háromezerhétszázhuszonhét éves leányod gratulálok háromezerhétszázötvenhét éves apámnak, Magnus Lee-nek és tizenhét éves anyámnak, Doris Lang-nek, ezen frigy alkalmából.

194. oldal

     – Mi vagyunk a Marcus klán. Nolt vagyok, a második legidősebb.
     – Én vagyok a negyedik fivér… Kyle.
     – Az a nagyon nagy ember a legidősebb fivérünk, Borgoff.
     – Én Leila vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek… bőbeszédű uraság.
     – Ö a legfiatalabb. Van még egy fivérünk, de ő rokkant, és nem hagyhatja el a gépet.
     – Ennyit rólunk… szóval te ki vagy?
     – …D.

19-20. oldal

     – D…
     – Még nem végeztem el a munkát.
     – Előre fizetek. Fogadd el…

161. oldal

Hé, miért nem mosolyogsz? Talán fáj?

22. oldal