Sági György magyar
1957. március 24. –
Katalógusnév | Sági György |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 7
Népszerű idézetek
Szeretném megnézni az anyád sírját, suttogja Estrie Stern fülébe. Nyelve végigsimít a fül barázdáin.
152. oldal
Sem Löw, sem Spinoza nem tud kibújni a bőréből, folytatja. Spinoza a rossz és Löw a jó zsidó. Spinoza felforgatja a világot, Löw pedig a létező világot kívánja fenntartani. Még akkor is, ha az csak szenvedést okoz. Velük nem érdemes foglalkozni. Sokkal érdekesebb az, hogy mitől lesz valaki Spinoza és mitől Löw.
123. oldal, Ki a főszereplő?
Én is a kapott pofonokból építkeztem. Annyi, de annyi pofont kaptam, és most mégis itt vagyok. Annyi, de annyi csalódáson túl, mégis hiszek abban, hogy jobb szeretni, mint gyűlölni.[…] Nem jó érzés pofont kapni, de mégiscsak azokból az ütésekből épül az önbecsülésünk, amiket a saját bőrünkön érzünk.
Hidd el, sokkal jobb, ha megbeszéled valakivel. A kimondott szavak segítenek a gondolkodásban. A tisztánlátáshoz ez kell. Ezért olyan zártak a mi közösségeink. Hogy megbeszélhessük egymással a fontos dolgokat. Ez persze egy kicsit kiszámíthatóvá és kockás gondolkodásúvá tesz, de nem baj. Érzed magad mögött a közösség erejét.
Érdekes, amit mondasz. Nekem soha senkim nem volt, akivel bármi hasonlót megbeszéltem volna. Még talán a nagymamám, anyám anyja. De ahol mi élünk, ott nem történik semmi, sokszor évekig, így aztán legfeljebb csak olyan tanácsokat tud adni, amik már évszázadokkal ezelőtt is elavultak voltak.
94-95. oldal
Hallom, Baruch kitalált valami közös projektet veled, szeretett Spinozájáról. Mit gondolsz, miért nem akarja még most sem visszavonni a kiátkozást [Spinozáét] Amszterdam zsidó közössége, már majd négyszáz éve? Nem csak azért, mert az olyan jól hangzik, hogy mi milyen következetesek vagyunk. Mi tényleg következetesek vagyunk. A közösségünket a hit tartja össze. Az a hit, hogy helyesen cselekedtünk, amikor kivonultunk Szfárádból. Ez olyan, mint az egyiptomi kivonulás. Az egy népet kovácsolt egybe. Amikor letelepedtünk itt, Németalföldön, az széttéphetetlenül összehozott valamennyiünket.
95. oldal