Sabahattin Ali török

Bármilyen értékes tárgy, vagyon vagy boldogság elvesztésének fájdalma enyhül idővel, csak az elszalasztott alkalmakat nem tudjuk feledni, valahányszor eszünkbe jutnak, újra és újra sajogni kezdenek.

Nincs szomorúbb annál, mint amikor egy eredendően szomorú személy erőnek erejével nevetni próbál.

92. oldal

A lélek akkor mutatkozik meg, ha egy hasonlóra talál, s ehhez nincs szüksége ránk, se az eszünkre, se a számításainkra. Csak ekkor kezdünk valóban – a lelkünkkel – élni.

114. oldal

Megértettem: nem feltétlenül szükséges beszélni ahhoz, hogy az emberek egymást keressék és megtalálják, hogy belelássanak egymásba, és hogy miért keresnek egyes költők maguk mellé olyan társat, akik csöndben mennek mellettük, amikor a természet szépségeit akarják csodálni.

38. oldal

[…] semmi sem lehet olyan csodálatos, mint amilyennek a fantáziánkban kiszíneztük.

64. oldal

– Aki igazán képes szeretni, az soha nem teszi kizárólagossá a szeretetét, és mástól sem várja, hogy ezt tegye – próbáltam egy kis gondolkodás után magyarázatot adni. – Minél több embert szeretünk, annál jobban szeretjük azt, akit igazán szeretünk. A szerelem nem lesz kevesebb attól, hogy megosztjuk.

144. oldal

Szomorúnak hitt, pedig nem voltam az. Olyan boldog voltam, hogy nem tudtam nevetni: komolyan vettem a boldogságomat.

Elkezdtem olvasni, és egyre nagyobb élvezetet találtam a könyvekben. Az olvasás lassan a szenvedélyemmé vált.

67-68. oldal

Önmagam szemében alacsonyodom le, ha olyasmit teszek, ami nem elégít ki százszázalékosan, vagy nem látom elengedhetetlenül szükségesnek.

128. oldal

Hallgattunk. Úgy éreztem, végtelen mondanivalóm van számára, éveken keresztül sem tudnám mind elmondani neki, de hirtelen semmi sem jutott eszembe.