Ruth Ozeki amerikai kanadai

Az ókori görögök úgy vélték, hogy amikor hangosan olvasunk, akkor valójában a holtak veszik kölcsön a nyelvünket, hogy újra beszélhessenek.

353. oldal Ruth

Mindketten szerették a könyveket, mindenféle könyveket, de különösképpen a régieket, a házukat ellepték az ilyen kötetek. Mindenhol könyvek voltak: felstószolva a polcon, halomba rakva a földön, a székeken, lépcsőfokokon, de ez sem Ruth, sem Olivert nem zavarta.

14. oldal

Elszomorodtam, amikor azon kaptam magamat, hogy úgy teszek, mintha a kibertérben mindenkit érdekelne, amit gondolok, amikor pedig valójában mindenki magasról tesz rá. És amikor belegondoltam, hogy ezt a szomorúságot több millióval kellene megszorozni, mert több millióan ülnek magányos kis szobájukban, és vadul írják és posztolják magányos kis oldalaikat, amelyeket senkinek sincs ideje elolvasni, mert mindenkit lefoglal az írás és a posztolás,* akkor majd meghasad a szívem.

* „Ha majd egyszer (és ez nemsokára bekövetkezik) minden emberben fölébred az író, akkor jönnek az általános süketség és értetlenség napjai.” – Milan Kundera

29. oldal

Olvastam valahol, hogy a tudósok a Déli-sarkon vagy az Északi-sarkon, vagy valami baromira hideg helyen egészen mélyre le tudnak fúrni és jégmagmintákat tudnak venni a több százezer, vagy akár több millió éves ősi légkörből. És bár ez szerintem állati király, mégis szomorúan gondolok az olvadó jégdugókra, amelyek apró sóhajokként engedik ki magukból az ősi buborékokat a mi szennyezett, XXI. századi levegőnkbe.

50. oldal

Gondolj a nem gondolkodásra.
Hogy lehet gondolni a nem gondolkodásra?
Nem gondolkodva. Ez a zazen alapvető művészete.

187. oldal

    Drága anyám!                                                            1944. január 2.

Amikor megtudtam, hogy megszűnt az egyetemi hallgatók mentessége, megértettem, hogy meg fogok halni, és a hír hallatán megkönnyebbülésszerű érzés lett úrrá rajtam. Hosszú hónapok várakozása és bizonytalansága után szívderítő volt a bizonyosság, még ha az a halál bizonyossága is! Világosan láttam az előttem álló utat, és felhagytam azzal, hogy az élet olyan buta metafizikai kérdései miatt aggódjak, mint az identitás, a társadalom, az individualizmus, a totalitarizmus, az emberi akarat, amelyek annyit foglalkoztattak az egyetemen, hogy elhomályosították elmémet. A biztos halállal szemben ezek a témák igazán banálisnak tűntek.

257.258. oldal Haruki 1 levelei

Dzsiko szerint zazent ülni azt jelenti, hogy teljesen belépünk az időbe.

    Ez nekem nagyon tetszik.

    Dógen, a vén zen mester a következőt írta róla:

Gondolj a nem gondolkodásra.
Hogyan lehet gondolni a nem gondolkodásra?
Nem gondolkodva. Ez a zazen alapvető művészete.

187. oldal Nao

Az öngyilkosság roppant súlyos téma, de ha már érdekel, akkor megpróbálom elmagyarázni neked az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Történelmünk során mi, japánok, mindig is nagy becsben tartottuk az öngyilkosságot. Számunkra az öngyilkosság csodálatos dolog, örökre értelmet, formát és tisztességet ad életünknek. Módszer, amellyel a legvalóságosabban tudjuk érezni, hogy élünk. Sok ezer éve él nálunk ez a hagyomány.

Hiszen tudod, nem olyan könnyű megtapasztalni, hogy élünk. Noha úgy tűnik, mintha az életnek lenne valamiféle súlya és alakja, ez csupán illúzió. Annak az érzésnek, hogy élünk, nincs igazi széle, határa. Ezért mi japánok azt mondjuk, hogy az életünk néha valószerűtlennek, álomszerűnek tűnik.

90. oldal Ruth

Ne gondold, hogy az idő egyszerűen elrepül. Ne a „repülést” tartsd az idő egyetlen cselekvési módjának. Ha az idő egyszerűen elrepülne,akkor létezne távolság közted és az idő között. Tehát ha az időt csak elmúlásában értelmezed, akkor nem érted az időben-létezést.
Hogy ezt igazán megértsd, tudnod kell, hogy az egész világ minden élőlényét időpillanatok kötik össze, ugyanakkor mindegyik különálló időpillanatként is létezik. Hiszen minden pillanat időben-létező, azokból áll a te létező időd.

Dógen zen mester: Udzsi

265. oldal

A halál bizonyos. Az élet mindig változik, mint egy széllökés a levegőben vagy egy hullám a tengeren, vagy akár mint egy gondolat az elménkben. Az öngyilkossággal tehát kijelöljük az élet határait. Az öngyilkosság megállítja az életet az időben, és így meg tudjuk pillantani, milyen az alakja, és érezni tudjuk a valóságot, hacsak egy pillanatra is. Az öngyilkosság kísérlet arra, hogy valamiféle igazi, szilárd dolgot hozzunk létre egy örökösen változó, hömpölygő életből.

Manapság, a modern technológiák kultúrájában néha arra panaszkodnak az emberek, hogy már semmi sem tűnik valóságosnak. A modern világban minden műanyag vagy digitális, vagy virtuális. Én viszont azt mondom, hogy az élet mindig is ilyen volt! Ez maga az élet!

Még Platón is írt arról, hogy az élet csupán formák árnyéka. Így értem azt, hogy az élet örökösen változik és valószerűtlennek hat.

90-91. oldal Ruth