!

Rudolf Steiner osztrák

1861. február 27. (Murakirály) – 1925. március 30. (Dornach)

Tudástár · 40 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névRudolf Joseph Lorenz Steiner

Könyvei 167

Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája
Rudolf Steiner: Az Akasha krónikából
Rudolf Steiner: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei
Rudolf Steiner: A szellemtudomány körvonalai
Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai
Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai
Rudolf Steiner: Hogyan juthat az ember a magasabb világokról való megismeréshez?
Rudolf Steiner: A Rózsakeresztesek teozófiája
Rudolf Steiner: A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból
Rudolf Steiner: Élet a halál és az újraszületés között

Kapcsolódó sorozatok: Munkás-előadások · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Az okkultizmus könyvei Kultura · Waldorf-sorozat

Illusztrálásai 2

Rudolf Steiner: Húsvét ünnepe, mint az emberiség misztériumtörténetének egy fejezete
Albert Schmelzer: Goetheanum Glass Windows

Antológiák 3

Pál József (szerk.): Hermetika, mágia
Ferkai Tibor (szerk.): A lélek kertjében
Dubravszky László (szerk.): A szociális kérdés sarkallatos pontjai a jelen és a jövő fontossága szempontjából

Róla szóló könyvek 5

Frans Carlgren: Szabadságra nevelés
Friedrich Rittelmeyer: Sorsdöntő találkozásom Rudolf Steinerrel
Ita Wegman: Emlékeim Rudolf Steinerről
Rudolf Steiner: Életutam
Vértesi Frigyes: A főbb misztikus rendszerek lélektana

Népszerű idézetek

Scarlett0722 P>!

Az ember megérzi a káosz hatalmas erejét, mely minden dolog csírasejtjében ott lapul…

Rudolf Steiner: Okkult pecsétek Mágikus szimbólumok

Gregöria_Hill >!

A gondolkodás sajátos természetéhez tartozik, hogy a gondolkodó megfeledkezik a gondolkodásról, miközben végzi. Nem a gondolkodás folyamata foglalkoztatja, hanem a gondolkodás tárgya, amelyet megfigyel.
A gondolkodásra vonatkozó első megfigyelési eredményünk tehát az, hogy mindennapi szellemi életünk nem megfigyelt eleme.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondolat · gondolkodás
1 hozzászólás
gjudit8>!

[…] az olyan gyermek, aki füvet vágott a sarlóval, a kaszával, aki barázdákat húzott egy kicsi ekével, más emberré lesz, mint az olyan gyermek, aki nem tett ilyet.

145. oldal

1 hozzászólás
gjudit8>!

A diák örökös kikérdezése magától értetődő dolgokról pusztán azért, hogy szemléltető oktatást műveljünk, azt jelenti: az egész tanítás felett az unalom szféráját terjesztem ki, amelynek valójában nem szabad jelen lennie.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diák · oktatás · tanulás · unalom
gjudit8>!

Hátborzongató, igen hátborzongató kép az, hogy a jövőben demokratikus választás útján kell összejönniük embereknek a parlamentekben, hogy döntéseket hozzanak az oktatás és a nevelés kérdéseiről, legfeljebb olyan emberek szakértői véleményére alapozva, akik ugye – demokratikus érzületükön kívül – valójában nincsenek mélyebben érintve az ügyben.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · nevelés · oktatás · parlament · szakértő
2 hozzászólás
gjudit8>!

A költészet a lélek magányosságából születik, csakis ott. Megértésre az emberi társadalmon keresztül talál. Nem absztrakt dolog az, amit meg akarunk indokolni, hanem ugyancsak konkrétum, ha azt mondjuk, hogy az ember a költészeti alkotásával a bensőjét tárja fel, és hogy ezzel a bensővel az alkotás elfogadása által megint a másik ember legmélyebb bensője találkozik szembe.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkotás · költészet · lélek · magány · társadalom
1 hozzászólás
szanes1>!

Az ifjú emberben annak a felfogásnak kell élnie, hogy előbb tanuljon és utána ítéljen.

58.

Cicu>!

Az „ÉN” szó, ahogy pl. a német nyelvben használatos, olyan név, amely minden
más névtől különbözik. Ha megfelelően elgondolkodunk ennek a névnek a természetéről, megnyílik előttünk az ember lényének mélyebb értelemben vett megismeréséhez vezető út. Minden más nevet alkalmazhat bárki arra a dologra, amelyre vonatkozik. Az asztalt mindenki „asztal”-nak nevezheti, a széket pedig „szék”-nek. Az „én”-nel másként áll a dolog. Ezt senki sem alkalmazhatja más ember megjelölésére, mindenki csak önmagát nevezheti „én”-nek. Sohasem hallhatom kívülről az „én” elnevezést, ha az rám vonatkozik. Csak belülről jövően, a lélek maga nevezheti magát „én”-nek. Amikor tehát az ember „én”-nek mondja magát, akkor olyasvalami szólal meg benne, aminek semmi köze sincs egyik világhoz sem, amelyekből a burkok származnak.

gjudit8>!

Csak a képzetalkotó ember tudja kifejleszteni az észleletekre vonatkozó emlékezetét, és csak a gondolkodó ember jut el odáig, hogy magát környezetétől mint önálló, öntudatos lényt megkülönböztesse, hogy magát mint „Én”-t ismerje meg.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: én · észlelés · gondolkodás · öntudat
1 hozzászólás