!

Rudolf Kassner osztrák

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévKassner, Rudolf

Könyvei 4

Rudolf Kassner: A három birodalom
Rudolf Kassner: Az emberi nagyság elemei
Rudolf Kassner: Zenélj, Szókratész!
Rudolf Kassner: Rilke emlékezete

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérték Medio


Népszerű idézetek

sad_snail P>!

[…] végső soron csak az számít, hogy ember és világ ne veszítsék szem elől egymást, ne törjenek egymás vesztére. Csak ekkor, ebben az esetben beszélhetünk nagyságról és mértékről.

12. oldal, Bevezető mondatok (L'Harmattan, 2013)

sad_snail P>!

[…] nincs személyiség anélkül, hogy az ember ne tapasztalná meg lelkében vagy hitében valamilyen formában a lét, a mérték, vagy a nagyság mély beágyazottságát. És csakis az így felfogott mérték és nagyság okán van létjogosultsága a személyiségnek, és ezért nem iktatható ki.

12. oldal, Bevezető mondatok (L'Harmattan, 2013)

sad_snail P>!

A személyiség egyeltalán nem azt a célt szolgálja, hogy az ember nagy és erős legyen, más mint a többi, hanem hogy ember és világ ne csak véletlenül legyenek összhangban egymással, ne csak véletlenszerű legyen az egybefonódásuk, hogy a mértéket egymásból merítsék, és kölcsönösen megtaláhatók legyenek egymásban.

11. oldal, Bevezető mondatok (L'Harmattan, 2013)

Κυριάκος>!

Ahogy a kínaiak szerint császáruk a maga fenséges kimértségével mintegy foglalata mindazon jónak és méltányosságnak, ami őt császárként kitünteti, s ezzel valamennyi (természettől fogva) rebellis alattvalóját hódolatra kényszeríti, úgy parancsolt Rilke a maga kisfiúi mivoltában az őt körülvevő világnak. Ez a kisfiúság az én értelmezésemben egyfajta összeszedettséget jelent, de egyben jelenti a felejteni-nem-tudást is (anélkül, hogy magában foglalná a bosszúvágyat). Mi, többiek, akik nem kisfiúi lényünkkel uraljuk a külvilágot, mi azért emlékezünk, mert felejtünk, sok mindent már elfelejtettünk, más szóval, először felejtenünk kell, hogy később emlékezhessünk. Ez tesz bennünket újra gyermekké. Érzésem szerint Rilkének nem volt szüksége a felejtésre ahhoz, hogy emlékezhessen. Ezért mondom, hogy ő kisfiúként emlékezik, s mint ilyen nem tud felejteni. Ebben kérlelhetetlen volt.

59. oldal, Emlékeim Rilkéről (Medio, 2021)

>!

E ponton felmerül a kérdés, vajon a fiziognómia nem jelenti-e végső soron a költészet és matematika egységét, pontosabban, nem tekinthető-e olyan területnek, ahol a kettő jól megfér egymással, és éppen ezért nem azok kedvelik-e elsősorban, akik tehetségükkel és érzékükkel mindkét világban otthonosak, mint Leonardo da Vinci vagy Albert Dürer? Csak így érthető, hogy a fiziognómiát, illetve a fiziognómust mindig csak a határok érdeklik, de sohasem a célok. Nem a lélek vagy a szellem üdve fontos számára, hanem a kettő összekapcsolódása, vagyis végső soron az Ige testet öltése. Mivel a fiziognómia nem üdvtan – ezt nem lehet elég nyomatékkal hangsúlyozni –, ezért nem kell megválaszolnia azt a kérdést sem, ami Schopenhauer óta minden szellemet nyugtalanít, hogy mi a nagyobb, fontosabb, avagy mi van előbb: a szeretet, vagy a megismerés. Ez a “több” vagy “fontosabb” vagy “előbb” ugyanis épp azt az üdvöt jelenti, ami a fiziognómust nem érdekli. Ez az a világ, amelyben a fiziognómus nem foglal állást, hiszen számára a kibontakozás jelenti egyedül a “fontosat”, a “sokat” vagy a “kezdetet”, és ez maga a tartalom. Ellenben azonosul da Vinci mondatával, és azt vezérelvének tekinti: “Minél mélyebb a megismerés, annál több a szeretet.” A szeretetnek és a megismerésnek kizárólag ez az “egyenlő volta” jelenti számára a tartalmat. Más szóval csakis ebből az egyenértékűségből születhet meg számára minden kibontakozás (mint egyedüli tartalom), és csak ezen belül és ebből képes a formát megérteni és átélni.

Rudolf Kassner: A három birodalom A fiziognómiai világképről