Rozgonyi Ádám

Rabó olyan képet vágott, hogy egy nőstény bulldog örökre a szívébe zárta volna.

323. oldal

… ha egyszer valaki nem találja a helyét a világban, az úgyis mindig otthontalan lesz.

A londoni taxik közismerten tágasak, hiszen a mai napig olyan felépítésűek, hogy a be- és kiszállást az utasok kalapjuk levétele nélkül is megejthessék.

– Önt leginkább az éjszaka királynőjéhez tudnám hasonlítani. Napfényben is gyönyörű lehet, de a hold világában mutatkozik meg teljes pompájában… S higgye el, ez csak az egészen különleges nők sajátja…
A nő váratlanul felzokogott.
– Hát ilyen hatással még senkire sem voltam […]

132. oldal

– Banda! Csürhe! Csőcselék! Mindent tudok magukról!
– Te, ez tényleg ismerhet bennünket – súgta szinte mozdulatlan szájjal Rabó Urbánnak.

258. oldal

Handell meghatottan hallgatta önmagát, s nem is nagyon figyelt arra, hogy a g-húr ismét lehangolódott. Csak a kicsiny darab végén, amikor azt a tüneményes kis részt játszotta, amelytől mindig könnybe lábadt a szeme. Itt már Handell Gyula épp hogy csak kiművelt füle is görcsbe rándult, ugyanis a g-húr legalább egy fél hanggal leeresztett. (Mozart nyögve fordult meg sírjában.)

30. oldal, Első fejezet 16. rész Handell Gyula