!

Rotterdami Erasmus holland

1466. október 27. (Rotterdam vagy Gouda, Hollandia) – 1536. július 12. (Bázel, Svájc)

Teljes névDesiderius Erasmus Rot(h)erodamus
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Rotterdami_Erasmus
Életrajz

Könyvei 11

Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
Rotterdami Erasmus: Beszélgetések
Rotterdami Erasmus: A nőkről és a házasságról
Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése
Rotterdami Erasmus: Beszélgetések a keresztény vallásról
Rotterdami Erasmus: A szabad döntésről
Rotterdami Erasmus: Krisztus fegyverzetében
Rotterdami Erasmus: Enchiridion Militis Christiani / Kézikönyv Krisztus katonájának
Henricus Cornelius Agrippa – Rotterdami Erasmus: Kétarcú orvostudomány
Rotterdami Erasmus: A béke panasza

Antológiák 1

Geréb László – Telegdi Zsigmond (szerk.): Nagy gondolkodók I-II.

Róla szóló könyvek 1

Faludy György: Rotterdami Erasmus

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Végül is vallom azt az elkoptatott közmondást, hogy jogosan dicséri az magamagát, akinek más nem jutott dicsérőül.

13. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Van-e közöttetek olyan balga, aki drágaköveit vagy aranyát az utcán hagyná? Azt hiszem, nincs. Ellenkezőleg, a legtitkosabb szobátokba teszitek, s abban is a legerősebb szekrénynek legrejtettebb zugába, viszont elől hagytok mindenféle szemetet. Ha tehát az értékeset eldugjuk, az értéktelent pedig kint hagyjuk, a Prédikátor pedig tiltja, hogy elrejtsük a bölcsességet, de meghagyja, hogy dugjuk el balgaságunkat, akkor nemdebár a bölcsesség hitványabb a balgaságnál?

141. oldal

2 hozzászólás
>!
Rawalpindi

Nincs (…) senki a halandók között, aki élete minden órájában bölcs és mindenben tökéletes.

86. oldal (Európa Könyvkiadó, 1981)

>!
Kuszma P

…az ír nem cserélne az olasszal, a thrák az athénival, a skytha a Boldog Szigetek lakójával, ó, milyen gondos a természet! Mindent milyen szépen kiegyenlít! jóllehet a dolgok meglehetősen változatosak. Ahol fukarabban bánt ajándékaival, ott valamivel több önszeretetet ad helyébe.

41. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Az emberi dolgoknak két egymástól elütő arca van, akárcsak a Silénost ábrázoló görög szekrényeknek, melyekre Alkibiadés hivatkozik. Amit első tekintetre halálnak hinnél, mélyebbre nézve élet, ezzel szemben, ami életnek látszik, az halál. Ami formásnak, az alaktalan, ami gazdagnak, az koldusszegény, ami gyalázatosnak, az dicsőséges, ami tudósnak, az tudatlan, ami erőteljesnek, az erőtlen, ami nemesnek, az közönséges, ami vidámnak, az szomorú, ami kedvezőnek, az szerencsétlen, ami barátságosnak, az ellenséges, ami egészségesnek, az ártalmas. Röviden: nyisd ki Silénos-szekrénykédet, és mindent azonnal fordítva találsz.

91-92. oldal, XXIX.

1 hozzászólás
>!
csillagka P

A jogászok. A művelt emberek között a jogászok követelik maguknak az első helyet, és nincs is más emberfajta, mely annyira gyönyörködne magában. Sisyphos visszagördülő szikláját tologatják állandóan és tömérdek törvényt csinálnak egyszuszra.

LI / A jogászok

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Éppen így ír Pál apostol Timotheushoz: »Megkönyörült rajtam az Úr, mert tudatlanul cselekedtem a hitetlenségben.« Mit jelent az, hogy »tudatlanul cselekedtem«, mint azt, hogy »balgaságból és nem rosszindulatból cselekedtem!«
És mi az értelme annak, hogy »megkönyörült rajtam az Úr, mint az hogy nem nyert volna könyörületet, ha a balgaságra nem hivatkozik? De a kegyes zsoltáríró is mellettünk bizonyít egy helyen, mely az elébb nem jutott eszembe: »Az én ifjúságomnak bűneiről és az én tudatlanságaimról meg ne emlékezzél.« Jegyezzétek meg jól, hogy milyen két mentséget hoz fel a zsoltáríró: ifjúságát, melynek mindig hű kísérője vagyok és tudatlanságait – még pedig többes számban – hogy a balgaságnak roppant nagy hatalmát megismerhessük.

De hogy mélyebben ezekbe ne bocsátkozzam, röviden csak azt mondom, hogy az egész keresztény vallás bizonyos kapcsolatban van a balgasággal s a bölcsességhez semmi vonatkozásban sincs. Ha ennek bizonyítékát kívánjátok, először is gondoljátok meg, hogy a gyermekek, az öregek, a nők és az oktondiak jobban gyönyörködnek a szertartásokban és vallásos dolgokban, mint mások s éppen mindig a lehető legközelebb furakodnak az oltárokhoz – tisztán csak a természeti ösztön következtében. Ezenkívül azt is látjátok, hogy a legelső vallásalapítók szerfölött egyszerű emberek voltak s egyúttal a tudományok legádázabb ellenségei.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pál apostol · vallás
>!
csillagka P

A költők. Már a költők nem tartoznak nekem ennyivel, bár hivatásuknál fogva az én párthíveim, mert a szólásmondás szerint afféle zabolátlan népség, melynek semmi másra nincs gondja, mint a balgákat szórakoztatni, méghozzá üres bohóságokkal és nevetséges koholmányokkal. És mégis, ezen annyira felbátorodnak, hogy önmaguknak is halhatatlanságot ígérnek, az istenekéhez hasonló életet, sőt másoknak is megígérik. Ennek a csoportnak persze Magamatszeretemke és Hízelgőke a legkedvesebb meghittjei, viszont engem sem tisztel még egy emberfajta olyan áhítatosan és kitartóan, mint a költők.

L / A költők

>!
csillagka P

A filozófusok. Utánuk lépdelnek a tiszteletre méltó szakállú és köpenyű filozófusok, kik fennen állítják, hogy csak ők ismerik a valóságot, a többi halandó csupán röpke árnyalak. És milyen kedvesen őrjöngenek! amikor számtalan világukat felépítik, amikor a napot, a holdat, a csillagokat és égi köröket mintegy arasszal és cérnával felmérik. Amikor a villám, a szél, a hold- és napfogyatkozás, meg egyéb, nehezen megfejthető dolgok okát adják minden habozás nélkül, mintha csak a természet valóságos belső titkos építőmesterei lennének, és egyenest az istenek nagytanácsából jöttek volna hozzánk. Pedig a természet hatalmasan kikacagja őket, magyarázataikkal egyetemben. Hogy semmi biztosat nem tudnak, az abból is kiderül, hogy az egyes kérdésekről végtelen hosszú vitákat folytatnak. Teljességgel tudatlanok, de úgy állítják be, mintha mindent tudnának; nem ismerik önmagukat, nem látják meg a lábuk előtt a gödröt vagy a követ, mert többnyire vaksik, vagy másfelé kószál az eszük, és mégis azt mondják, hogy látják az eszméket, az általános fogalmakat, a különválasztott formát és az őstartalmakat, az általános lényeget és az ilyenséget.

LII / A filozófusok

>!
Rawalpindi

…az ékesszólás jórészt abból áll: ügyesen hazudni.

22. oldal, Európa Könyvkiadó, Magyar Helikon osztály, Békéscsaba, 1981