Rosemarie Eichinger osztrák

Van egy angol mondás, ami szerint elég akkor átkelni a hídon, ha odaértünk.

27. oldal

Ha már hülyeséget beszélsz, dőljön belőled!

44. oldal

Könyvet, virágot, csókot lopni nem bűn […]

15. oldal

Ha meghal valaki, akit szerettünk, az nehéz ügy. Kicsit olyan érzés, mint egy feneketlen lyuk. Hiába nyúlkálunk bele, nem érzünk semmi fogódzót, csak a nagy sötétség van.

31. oldal

– Los Días de los Muertos. Mond ez neked valamit?
– Életemben nem hallottam.
– A halottak napjai. A mexikóiak úgy tartják, hogy a halottak november első két napján meglátogatják a családjukat. Ezért ilyenkor rikító sárga körömvirágot szórnak a halottaik sírjától a házuk kapujáig, hogy a halottak odataláljanak. A házakat feldíszítik, és napokig főznek rájuk.
– Kikre?
– A halottakra, te süket! Az egész ország ünnepel. Csontvázakat csinálnak papírmaséból, halálfejeket cukormázból vagy csokiból. Arrafelé, aki meghal, attól még családtag marad. Nem szakadnak el tőlük csak azért, mert meghaltak. Érted?

56. oldal

– Mi is van Mimi Mettner sírjára vésve?
– „Csöndet kérünk, idelent férgek dolgoznak.”

103. oldal

Persze nemcsak halottak vannak a temetőben, hanem élők is, sokan. Jönnek, gyomlálnak, öntöznek, gereblyéznek, ültetnek, gyertyát gyújtanak. Lángocskát tesznek a lélek mellé, hogy ne féljen egyedül.

7. oldal

Enni és meghalni mindenkinek kell.

19. oldal

Ő marad az egyforma szeleteknél: sose tűzz ki olyan célt, amit sose tudsz elérni.

59. oldal, Menetjegy az ismeretlenbe

Senkit ne tévesszen meg senkinek a szaga! A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak!

18. oldal