!

Rose Woods

Elisabeth Forest

Könyvei 21

Elisabeth Forest: Légy az enyém
Rose Woods: Álomvilág
Rose Woods: Eleve elrendeltetett
Rose Woods: Az átjáró
Rose Woods: Ikerlángok
Rose Woods: A kőszívű
Rose Woods: Elixír
Rose Woods: Egy új esély
Rose Woods: Karácsonyi találkozás
Rose Woods: Xander

Népszerű alkotóértékelések

>!
Sylvie_B

Rose Woods

Nagyon tehetséges író. Csak ajánlani tudom a történeteit! :)


Népszerű idézetek

>!
Droci P

Amelia nem szerette a pletykát. Úgy gondolta, a szóbeszéd olyan fegyver, amely veszélyesebb a pisztolynál. Könnyedén tönkretehet bárkit, sőt, közvetetten akár ölni is képes.

>!
Sylvie_B

…csapdába esett. Egyik oldalon a cserepes növény és a két Mrs. Devenport,
másik oldalon a fal. Mindössze egy picike nyílás maradt a virág alsó ágai alatt, ahol talán kiférhetett. Ehhez viszont szinte hétrét kellett görnyednie, és rák módjára kihátrálnia fedezékéből. A terjedelmes szoknyarésszel büszkélkedő báli ruha ugyan megnehezítette ezt a mutatványt, de Amelia mégis átküzdötte magát az akadályon. Már majdnem kiszabadult, mikor tomporával nekiütközött valami szilárdnak. Rémülten egyenesedett fel és pördült meg a sarkán. A hirtelen mozdulattól kis híján elveszítette az egyensúlyát, csupán az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia abban a valamiben, aminek nekitolatott, és ami gyanús módon hasonlított egy fekete estélyi öltözékbe bújtatott emberi alakhoz.
– Te meg mit csinálsz itt?
Az ismerős hang hallatán Amelián végigszáguldott a megkönnyebbülés.
– Hála az égnek, hogy csak te vagy az, Tony.
– Csak? – vonta fel sötét szemöldökét gúnyosan Lord Anthony Saint-Germain, mire a lány elpirult.

12. oldal, 1. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

>!
Sylvie_B

Harry persze időnként tapintatlanul és meggondolatlanul elkotyogta, hogy barátját sem hagyják hidegen a közelebbi kapcsolatra is hajlandó hölgyek bájai. Amelia többször hallotta meg véletlenül, mikor a testvére és barátai hódításaikat ecsetelték egymás között. Természetesen Harry ki sem nyitotta volna a száját, ha tudja, hogy a húga is fültanúja pikáns történeteinek. Mivel azonban erre még álmában sem gondolt volna, arcpirító részletességgel ecsetelte ezeket a kalandokat, a döbbent Amelia
legnagyobb zavarára, amely zavar azonban nem akadályozta meg a kisasszonyt az újra és újra ismétlődő, természetesen minden egyes alkalommal akaratlan és óhatatlan hallgatózásban.

30. oldal, 3. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

>!
Sylvie_B

Felállt, és bizonytalan léptekkel az ablakhoz indult. Hallotta, amint a hercegnő aggodalmasan a nevén szólítja, de képtelen volt válaszolni. Úgy érezte, megfullad, a frissítő, megnyugtató mély levegő utáni vágy mindennél erősebb volt benne.
Csak halványan érzékelte, hogy a szalon ajtaja kinyílt, és valaki belépett rajta. Fejében Alexandreia szavai visszhangoztak: „A szolgálatokkal, melyeket a hazájuknak tett…” Miféle szolgálatokat tett Harry a hazának?
Erős karok ölelték át a derekát, szilárdan tartották. Hálásan dőlt a kemény mellkasnak.
– Mi történt? – ismerte fel Lord Saint-Germain mély hangját.
– Nem tudom – felelte Alexandreia nyilvánvalóan ismét a sírás határán. – Mi csak beszélgettünk. Egész eddig tökéletesen jól érezte magát. Talán el fog ájulni?
Istenem add, hogy ne kezdje ismét az egereket itatni – fohászkodott magában Amelia. Hangosan azonban csak ennyit mondott:
– Jól vagyok. Még soha életemben nem ájultam el, ezután sem áll szándékomban. A mama szerint erős vagyok, mint egy bányaló.

38. oldal, 3. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

>!
Droci P

Mottó:

Rád gondolok! – Úgy indázlak körül
Rád gondolok! – Úgy indázlak körül
Gondolattal, mint vadszőlő a fát:
Nagy levelek, s a szem semmit se lát
A zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
Gondolatért – a szebb valót magát
Kívánom: téged! Jössz-e, jössz-e hát
Hozzám, de tüstént? Mezítelenül
Álljon derekad, s minden ágadat
Zúgasd, erős fa, s lombos köteled
Szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
Örömben: – látlak, hallak s új leget
Kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! –
Nem gondolok Rád – itt vagyok Veled.

Elizabeth Barrett-Browning
(a Portugál szonettek-ből)

>!
Molymacska P

Talbot az ablak előtt állt. Az éjszaka mindig is lenyűgözte. Mióta pedig ő maga is a gyermekévé vált, egyenesen csodálta. A része volt.
Az éjszaka bőkezű édesanyának bizonyult. Nem sajnálta kincseit a teremtményeitől.
Elrejtette, óvta őt. Bársonyos takaróval betakarta, jótékony lepellel elfedte.

>!
Sylvie_B

Csattanás és ordítás hangzott az emeletről, durván megtörve a kibontakozott varázst, megszakítva a csókot. Amelia kábán, rémülten nézett fel, szívverése kihagyott egy ütemet, és maga sem tudta, ellökje-e Anthonyt, minél messzebb kerülve tőle vagy inkább belekapaszkodjon, védelmet remélve.
A lépcső tetején Harry állt. Bár az arca a félhomályban nem látszott tisztán, a lány megesküdött volna rá, hogy bátyja szeme vérben forog, orrlyukából pedig lángcsóvák törnek elő.

71. oldal, 5. fejezet - Légy az enyém ( Elisabeth Forest, 2014.)

>!
Vany

Egyszerűen csak ott volt az érzés. Valódi volt, a legigazibb, amit csak érezhettem, ebben száz százalékig biztos voltam. Mentes minden kényszerítéstől, minden befolyástól, az enyém volt, csakis belőlem fakadt, tehát megismételtem.
– Szeretlek

>!
Vany

Magnus összecsukta hófehér szárnyait, és a hátához simította őket, majd előre nyúlt és felemelte az államat. A fogaim hangos csattanással koccantak össze, ahogy a szám bezárult. Ellöktem a kezét, és nekiszegeztem az első kérdést, ami az eszembe jutott.
– Azok az izék meg, hogy kerültek a hátadra?
– Alapvető dolgokon lepődsz meg. Angyal vagyok, mi abban olyan különleges, hogy szárnyaim vannak?

>!
Vany

Mint egy idióta – forrt fel azonnal az agyvizem. – Egy férfias arc, gyönyörű szempár, némi izom, és máris azt csinál velem, amit csak akar.