!

Rónay György magyar

1913. október 8. (Budapest) – 1978. április 8. (Budapest)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Rónay_György
Életrajz

Képek 1

Könyvei 51

Rónay György: A párduc és a gödölye
Rónay György: Esti gyors
Rónay György: A holló és a róka
Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?
Rónay György: Petőfi és Ady között
Rónay György: A szeretet bilincsei
Rónay György: A nábob halála
Rónay György: Lázadó angyal
Rónay György: Élet-mozaik
Rónay György: Az alkony éve

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Arcok és vallomások, Kis Remekművek Könyvtára, Elvek és utak, A magyar irodalom gyöngyszemei

Szerkesztései 13

Rónay György – Vargha Kálmán (szerk.): Miért szép? – A világirodalom modern verseiből
Rónay György (szerk.): A reneszánsz költői I-II.
Rónay György (szerk.): A szimbolizmus korának költői
Rónay György (szerk.): Középkor
Rónay György (szerk.): A romantika költői
Rónay György (szerk.): A klasszikus századok költői
Rónay György (szerk.): Baudelaire és a parnasszisták
Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József (szerk.): Klasszikus francia költők
Rónay György (szerk.): A klasszicizmus
Lakits Pál – Rónay György – Szegzárdy-Csengery József (szerk.): Francia költők antológiája

Fordításai 264

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Alexandre Dumas: A három testőr
Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány
William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Grimm legszebb meséi
Franz Kafka: A kastély
Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi
William Shakespeare: Öt dráma
Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai
Virginia Woolf: Flush

Antológiák 18

Drávucz István (szerk.): Fagyöngy
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Kormos István (szerk.): A gyémántszekerce
Illés Endre (szerk.): Magyar elbeszélők – 20. század I-III.
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Micsoda madár!
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Rába György (szerk.): Verses világjárás

Róla szóló könyvek 8

Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár
Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek
Pomogáts Béla: Másik Magyarország
Rónay László (szerk.): A hajós hazatérése
Vas István: Az ismeretlen isten
Németh G. Béla: Küllő és kerék
Tüskés Tibor: Rónay György
Szávai János: Zsendül-e a fügefa ága?

Népszerű alkotóértékelések

>!
dwistvan P

Rónay György

A számomra ismeretlen szerző kötetei sokáig várakoztak a polcomon az olvasásra. A Moly közösségébe kapcsolódva, kihívások nyomán ismertem meg Rónay György munkásságát. Írásaiban különösen szép az az aprólékos leírás, gazdag képi kifejezés, ahogy a környezet, a táj, az emberi lélek legapróbb mozzanatait is leírja. Eközben módszeresen építi fel a történeteit, amelyek mindig érdekfeszítőek és akkor is szomorúak, amikor idilli békesség árad szét a lapokon. Amit át akar nyújtani, vélhetően sok olyat, amit maga is átélt, nagyon emlékezetesen és megdöbbentő erejű történetekbe csomagolja. Nagyon örülök hogy megismerhettem. További írásait is keresni fogom.


Népszerű idézetek

>!
herczogzoltan

– Nem unatkozol?
– Ó, az ember, ha maga van, sosem unatkozik – mondta a lány. – Délelőttönként kifekszem ide a napra, lehunyom a szememet és gondolkodom. Vagy olvasok – tette hozzá. – Az ember sosincs egyedül, ha van néhány jó könyve.

>!
lorem

Az ember furakszik, könyököl, nyomakszik; aztán mire megtalálja azt, akit keres, mert mondani akart neki valamit, a nagy tülekedésben néha elfelejti, mit is akart mondani neki. Vannak ilyen fontos szavak, amiket elfelejtünk, mire ki kellene mondanunk őket. Többnyire a legfontosabbak, a szeretet, barátság, béke szavai. Csak állunk, legföljebb mosolygunk, de a szó nem jut eszünkbe.

Az elveszett Jézus

1 hozzászólás
>!
Luca87 I

Elfelejteni és megbocsátani. Olyan tökéletesen elfelejteni, hogy már ne is legyen mit megbocsátani.

157. oldal

>!
vargarockzsolt P

Olyan tisztán és keményen, mint benne, még nem találkoztam a protestáns lélekkel. Végső fokon egy rideg börtön rabja, s ezt a börtönt elnevezi szabadságnak. Milyen tehetetlenség: állni egy lélek előtt, aki nem nyit ajtót a kegyelemnek, vagy akit elkerül a kegyelem? Nem; ő eleve bezárta az ajtót. Semmit kívülről – és összeszorítja a száját. Lehet, hősiességből. De talán inkább a magány fájdalmában. Mit tehetünk mi katolikusok egy racionalistáért? Más síkon élünk és más az anyanyelvünk; ugyanaz a szó mást jelent neki és mást nekem. Azt mondom: szeretet; lágyságot vagy vajákosságot ért. Erkölcs! – vágja vissza. És be van zárva az erkölcsébe. Szinte hallom, ahogy szárnyát tördeli a rácson.
1953. július 3.

Rónay György: Napló I-II. I.: 1945–1952 , II.: 1953–1975

2 hozzászólás
>!
csillagka P

Benne él az Úr angyala, álmában is benne virraszt az Úr angyala.

Az igaz ember

>!
Papírtigris

Krisztinek

Krisztina tornatagozatos és hármasra számít
labdázásból, ami akkora szörnyűség, hogy előre
könnyben úszik miatta a pillák sátra alatt
az a két nagy fekete-cseresznye-szeme. No persze
lehetne nagyobb baj is. Én, Krisztina, látod,
nem labdázásból állok – mit hármasra! bukásra!
hanem életből.
    De azért sose búsulj,
majd kijavítjuk, hidd el, ha valamicskét
igyekszünk. Igaz, nem olyan könnyű mindig
elkapni azt a labdát, de azért kijavítjuk.
Te biztosan. Én? Remélem, én is. Már ha
hagynak rá némi időt még.

91. oldal (Móra, 1981)

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? Versek és műfordítások gyerekeknek

5 hozzászólás
>!
herczogzoltan

Mi történik azokban a percekben, amikor nem történik semmi? Hogyan lehet megfogni, kifejezni egy embert, amikor nem csinál semmit, csak van, múltja egész teljességével, jövője minden lehetőségével, a jelen szürke pillanatában?

>!
csillagka P

[…] egy pásztor fontolgató tűnődése a szívtől szájig ér […]

A Bethlehemi pásztorok

>!
Dominicana

Ott van egy hosszadalmas nemzetségtáblázatnak a végén. Mint egy pont egy hosszadalmas fölsorolás végén. Mint egy pont egy fölkiáltójel előtt, amely a fölsorolást egyszeriben a végtelenre tárja.

Az igaz ember

>!
csillagka P

Az ember néha azt gondolja: most pedig elvonulok a pusztába. Azt gondolja: elegem volt abból, ahogy élek. Elegem volt abból, hogy csak élek, de nem gondolkodom. Magamon, az életemen, az életem értelmén. Hogy soha nem érek rá összeszedni magamat. Magamba nézni, elbeszélgetni magammal. Azt gondolja: elvonulok a pusztába. Egy napra. Öt napra. Tíz napra. Esetleg negyven napra.
Elvonulok a pusztába, gondolja. Vagy azt gondolja: magamba vonulok. Mert hol van a puszta? Nem biztos, hogy valahol kint van. Nem biztos, hogy egy kopár, köves hegyoldal a Jordán és a Holt-tenger fölött. A puszta, ahová elvonul az ember, épp úgy lehet odabent is, benne magában. Ezért gondolja így: magamba vonulok. Öt napra, tízre, esetleg negyvenre.

A pusztabeli kísértés