!

Romhányi József magyar

1921. március 8. (Nagytétény) – 1983. május 7. (Budapest)

Nemférfi

Könyvei 10

Romhányi József: Szamárfül
Romhányi József: Doktor Bubó
Romhányi József: Nagy szamárfül
Romhányi József: Mézga Aladár különös kalandjai
Romhányi József: Misi meséi
Romhányi József: Bömbi
Romhányi József: Rímhányó
Romhányi József: Mese az egér farkincájáról
T. S. Eliot – Romhányi József: Macskák
Romhányi József: Tíz pici coca

Kapcsolódó kiadói sorozatok: POKET ifjúsági POKET Publishing, Kolibri, Móra · Delfin 2000 Móra · Szamárfüles könyvek Gulliver

Fordításai 1

René Goscinny: Asterix 10. – Asterix és az idegenlégiósok

Antológiák 2

Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
Miklós Malvina (szerk.): Verseskönyv az állatokról

Népszerű alkotóértékelések

Vaklarma P>!

Romhányi József

Akárki akármit mond, Romhányi egy zseni volt. Olyan fajta, aki 10 éves kortól 100 évesig bárkit szórakoztat. Nálam legalábbis ez volt a helyzet. 10 éves koromban imádtam a Doktor Bubót, kamaszkoromban brahiból megtanultam a Szamármesét meg A teve fohászát, az egyetemre úgy vettek föl, hogy őt jelöltem meg kedvenc költőmként, ma pedig a gyerekemnek szól a Mese az egér farkincájáról, illetve a tanítványaimat nyűgözöm vagy fárasztom le a Romhányi – mániámmal. Az életem része, az egyik oka annak hogy magyartanár lettem, és annak is, hogy nem tudnék sokáig máshol élni a világon. Mert ahol a Rímhányót nem értik, ott engem sem értenek.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

kornél>!

Feleséget keres komoly
szándékú moly.
Szekrény van.

Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok

Kapcsolódó szócikkek: feleség · házasság · moly · szekrény
11 hozzászólás
amnaen>!

Medve-tanköltemény

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
– Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!
Minden sorvég szinte önként adódik.
Majd én írok egy igazit, valódit:
– Dörmeg-dirmeg a vén medve,
mert ma cudar ám a hangulata.
Csípi darázs, marja bolha,
vidor kedve mitől kerekedne?
Mikor ma a kasba nézett,
nem talált egy nyalás csemegét.
Szeder, málna? – Sehol semmi.
Mit lehetne akkor vacsorázni?
Hogy ne haljon szegény éhen,
szundikál majd egész gyertyaszentelőig.
Kézbe kapta e verset egy lektor,
aki tanult némi verstant egykor.
És most újra letette a vizsgát,
összeírta a rím-hiánylistát:
Kedve
volna
mézet
enni
télen.
A többit eldobta.
Bőszült is miatta.
Ezt viszont kiadta.

Kapcsolódó szócikkek: málna · medve · szeder
2 hozzászólás
VERDI>!

Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
– A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
s lezabipetézett,
kint éljen eztán,
a szemétládában, kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. – Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Egy szú végrendelete

Romhányi József: Rímhányó Ez opusz? / Ifjonczi versek

Kapcsolódó szócikkek: hokedli
6 hozzászólás
Rits>!

INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.

Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.

– Igaz volna ama vád,

hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers
 nagymamát?

– Egy nagymamát? Egy grammot se!

Ez az egész csak Grimm-mese!

– Hogy Piroskát ön falta fel, talán az is hamis
vád?

Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár 
harisnyát!

– Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!

Én még az almát is hámozva eszem meg.
– Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek 
mindketten,

mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.

– Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak 
a viskóba.

Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,

s mivelhogy én evés közben állandóan 
vicsorgok,

a vérveres szamócálé a pofámból kicsorgott.

– Én úgy tudtam, önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.

– Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,

zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.

– És meddig lesz önnél a juhhús is tiltva?

– Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

4 hozzászólás
tataijucc>!

Bubó doktor rendes évi szabadságát mindig nagyszombaton déltől húsvét vasárnapig vette ki, ezzel is bizonyítva tiszteletre méltó hivatástudatát, hogy csak akkor nem folytatja gyógyító munkáját, amikor úgyis feltámadás van.

Negyedik kezelés

13 hozzászólás
Vizsla>!

MARHALEVÉL
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
nagyjából ekképpen:

– Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztóm tőgyemet,
gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli önt a marhája.

Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel…

4 hozzászólás
metahari P>!

Rég gyötrődve kutatjuk,
hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

ÁrnyékVirág>!

Tavaszt zengnek a madárkák.
Soha kedvesebb dalárdát!
Ám az egyik némán kushad.
Csak nem készül kritikusnak…

Tavaszi madárdal

Marsie>!

Nerc:
Hogy lenyúztak, ó, én árva,
elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét.
Ó, hogy utálom a zenét!

Sírfeliratok

Kapcsolódó szócikkek: hód · zene
3 hozzászólás
tataijucc>!

– Ursula, kedves! Kísérteties ötletem támadt! Volna kedve egy kis éjszakai kiruccanáshoz?
A nővérke szinte felrepült a székről örömében.
– Szívrepesve!
A doktor tovább évődött:
– És nem fél velem kettesben, mondjuk egy temetőben a holtak sírjai közt botorkálni?
– Én, aki halálosan…?
Bubó, hogy megkímélje rajongóját a női büszkeséget sutba dobó, kitárulkozó vallomástól, közbevágott:
– Jó, jó! Akkor hozzon magával ásót és kapát…
– Ásó… kapa!… Egybekelünk?

Harmadik kezelés

1 hozzászólás