!

Romano Guardini

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó

Könyvei 12

Romano Guardini: „Sehol világ, csak belül”
Romano Guardini: Örökmécs
Romano Guardini: A liturgia szelleme
Romano Guardini: A megtámadott hit
Romano Guardini: A zsoltárok bölcsessége
Romano Guardini: Az újkor vége / A hatalom
Romano Guardini – Josef Pieper – Joseph Ratzinger – Karl Rahner – Hans Urs von Balthasar – Jean Vanier: A szeretetről
Romano Guardini: Az Úr
Romano Guardini: Az imádság iskolájában
Romano Guardini: Az egyház szent jelei

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A lelki élet mesterei Szent István Társulat · XX. századi keresztény gondolkodók Vigilia


Népszerű idézetek

bratan P>!

Az embernek nem szabad úgy élnie, hogy megtapasztalja a világot, és azután ezen kívül még hívő is. Ugyancsak nem történhet meg az, hogy hisz, és a világot a hívő lét számára meg nem engedett valóságnak tekinti. Az ember élő hitének minden helyzetben találkoznia kell a világgal. A találkozáskor a hitnek beszélnie és válaszolnia kell, az adott kornak megfelelően hirdetnie kell az igazságot. A világnak viszont a hit területén kell szembesülnie a döntő kérdésekkel, és itt kell rájuk végső választ kapnia.

19. oldal

bratan P>!

Az ember csak Isten megszólítottjaként létezik, enélkül nincsen. Az isteni megszólítottságot róla leválasztva a maga árnyékává, sőt semmivé válik. Az embert ilyennek elgondolni értelmetlen, fölháborító.

26. oldal

Viktor_Major>!

Igazi emberi találkozás csak a testvériességben jöhet létre. Gonosz találkozásban az emberek megfosztják egymást valami lényegestől s ezzel el is vakítják egymást. Az ember azonban végső soron: maga a titok. Csak akkor és ott tud önmaga lenni, ahol bizalommal és
szeretetben, határtalanul nyitottan, véget nem érő kérdésként, szabadon, bizalommal és szeretettel átengedi magát annak a megfoghatatlan Titoknak, akit Istennek nevezünk. Az ember titka Isten titkából ered és azon alapul: csupán a szeretet csodájában lehet megtapasztalni, hódításra törő elméleti tudással nem. A felebaráti szeretetben így találkoznak egymással az emberek. Ebben a szeretetben nemcsak valamely konkrét és hasznosítható tulajdonságát (hasznos értékeit, tárgyi teljesítményét, vitális erejét, esztétikai vonzását és így tovább) ajándékozza az egyik ember a másiknak, hanem egész önmagát, személyiségét, öntudatának és szabadságának határtalan és felfoghatatlan távlataival, azzal, hogy beléveszejti magát Istenbe. Ebben a szeretetben a másikat is kiszámíthatatlan, titokzatos csodaként fogja fel. A felebaráti szeretetben két titok hatol egymásba, tehát maga a Titok, Isten van jelen. Eltűnik személyes valójuk minden korlátja úgy, hogy Isten maga tölti be a véges személyiséget kegyelmével. A szeretetben egyesült két személy bensejét tehát ettől fogva Isten tölti ki és határozza meg.

Karl Rahner: Ki a te testvéred?

bratan P>!

Lehet a Gondviselést csupán értelemmel elgondolni, és akkor elgondolásunk elmélet marad. Ilyenkor arra gondolunk, hogy mindent Isten teremtett, és bármi is történik, az Ő akaratából megy végbe. Ha azután úgy tűnik, hogy ennek a világ ellentmond, akkor hivatkozunk arra, hogy a világban olyan sokféle hatóerő működik, és a célok olyan sokrétűen kapcsolódnak egymáshoz, hogy ebben nem tudunk eligazodni; az emberi sorsok zűrzavarát pedig még kevésbé tudjuk áttekinteni. Megnyugodhatunk abban a gondolatban, hogy mindaz, ami külön-külön talán értelmetlenségnek vagy pusztulásnak tűnik, ennek ellenére egy végső célt szolgál.

61-62. oldal

bratan P>!

A Gondviselés az élő Isten titka, és olyan mértékben tapasztalod meg, amilyen mértékben magad is elevenen kapcsolódsz bele; nem engeded, hogy elmenjen fölötted, hanem vele együtt cselekszel.

63. oldal

bratan P>!

A mai hívő tudja, hogy a tudomány kérdésére minden keresztény állítást igazolnia kell, és erre készen áll. De azt is jól tudja, hogy a tudomány hajlamos illetékességi körén túllépni, és nem képes más tekintélyt elismerni ott, ahol maga nem jogosult véleményt mondani. A hívő tapasztalhatja annak a ténynek a relativizáló hatását, hogy a földön sokféle vallási állásfoglalás és világkép van, és látja, hogy feladata ezek hatásán úrrá lenni. Tudatában van annak, hogy minden emberi dolog a történelem része, azaz mulandó, de annál élesebben tudja megkülönböztetni a kinyilatkoztatás lényegének abszolút voltát és így tovább.

87. oldal

bratan P>!

A félelem akkor jelent meg, amikor az ember föllázadt végessége ellen; nem hasonmás, hanem mintakép akart lenni, azaz végtelen, abszolút mivoltot kívánt. Végessége megmaradt, de elveszítette eredetével való kapcsolatát. Isten iránti bizalma gőggé változott, bátorsága félelemmé. A végesség, amelyet eddig értékként élt meg, most kérdésessé tette öntudatát; a lehetőségek mérhetetlen sokasága között nem találta helyét. Végül a jelenkor istentagadása fenyegető ürességet teremtett saját végessége körül: agyonbeszélt semmit, a megtagadott Isten rémképét. Minden, ami ezzel kapcsolatos, okot ad a félelemre; de nem azért mintha az a végességhez tartozna, hanem mert az ember az ősbűnnel az értelmetlen, csupán véges lét mellett döntött.

94-95. oldal

bratan P>!

A keresztény ember maga is hit tárgya. Keresztény mivoltom titok, magam is csak hittel tudom megérteni. A hit a kezdet, új létet kezdő cselekvés, ugyanakkor az új kezdetének a tudata. A hit növekedve és érlelődve tapasztalatokat szerez, és láthatóvá válik.

131-132. oldal

bratan P>!

A kinyilatkoztatásban föltáruló istentávolság valamelyest könyörtelenség, és ez ellen a brahmanizmus vagy a platonizmus védettsége csupán játék, mert ez a könyörtelenség Istennek a maga részére fenntartott szabadságát jelenti. Isten azonban a kinyilatkoztatással megszünteti rejtettségét, nem csak a nagyok, hanem éppen a kicsik előtt, nem a misztikában gyakorlottaknak, hanem a mindennapi élet bajaival küszködőknek. De a kinyilatkoztatás nem vallási tapasztalathoz igazodik, hanem hithez.

36. oldal

bratan P>!

… minél világosabb előttünk Isten rejtettsége, annál világosabb ismeretünk van róla.

51. oldal