Roland Barthes francia

[…] az intelligencia mindaz, ami lehetővé teszi, hogy szuverén módon éljünk egy másik létezővel.

260. oldal

… attól félni, ami már lezajlott. Vagy ami még furcsább: és attól, ami nem ismétlődhet meg. De hát ez a definíciója a véglegesnek.

166. oldal

A regény olyan, mint a halál; az életből sorsot csinál, az emlékezésből hasznos cselekedetet, a tartamból pedig iránnyal és jelentéssel rendelkező időt.

24. oldal

Megírni a testet
Nem a bőrt, az izmokat, a csontokat, az idegeket, hanem a többit: ami valami esetlen, szálas, puha, kirojtosodott, akár egy bohóckabát.

255. oldal

Élni tudni anélkül, akit szerettünk, ez azt jelenti, hogy kevésbé szerettük, mint azt korábban hittük volna…?

75. oldal

Olvassunk csak lassan egy Zola-regényt, olvassunk el mindent belőle, s a könyv ki fog esni a kezünkből; olvassunk gyorsan, szakaszosan egy modern szöveget, s a szöveg átláthatatlanná válik, megközelíthetetlen lesz az öröm számára: azt szeretnénk, ha történne valami, és semmi sem történik; mert ami a nyelven létrejön, az nem jön létre a beszédmódban: az, ami „létrejön” és az, ami „eltűnik”, a két perem közti szakadék, a gyönyörben támadt rés, a nyelvi térben keletkezik, a közlés aktusában, nem a közlemények egymásutánjában: nem befalni, nem elnyelni, hanem legelészni, alaposan lelegelni, a mai szerzőket olvasva fellelni az egykori olvasási módok ráérősségét: arisztokratikus olvasóvá lenni.

81. oldal

Énem egyik része a kétségbeesésben virraszt; de ezzel egyidőben egy másik azzal van elfoglalva, hogy gondolatban a legjelentéktelenebb dolgaim közt rak rendet.

32. oldal

…micsoda barbárság nem hinni a lélekben: a lélek halhatatlanságában! Micsoda ostoba igazság a materializmus!

167. oldal

Mit is jelent „valakire gondolni”? Azt jelenti: elfelejteni őt (felejtés nélkül nincs élet) és minduntalan felocsúdni ebből a feledésből.

Nem foghat meg igazán az, amit meg tudok nevezni. A fölkavart lelkiállapot biztos tünete, ha úgy érzem, képtelen vagyok megnevezi valamit.