Roger Martin du Gard francia

A háború nem érzelmi ügy, hanem csak gazdasági vetélkedések végzetes összeütközése.

– […] nem az a hősiesség, ha puskát ragadunk és kirohanunk a frontra! Az a hősiesség, ha agyával fölfelé fordítjuk a puskát, és inkább a kivégző cövekhez vezettetjük magunkat, semhogy bűntársakká lennénk!

185. oldal, III. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

Olyan emberek, akiknek kora, életmódja, meggyőződései ugyanazok, egész nap el tudnak játszani azzal, hogy beszélgetnek a legnyíltabban, a legőszintébben, s egy pillanatra sem értik meg egymást, még csak össze sem találkoznak egy másodpercre!… Itt vagyunk egymás mellett, s nem tudunk egymásba hatolni… Egymás mellé vagyunk rakva, mint a kavicsok a tó partján… s azon gondolkozom, vajon a szavak, amelyek az egyetértés illúziójába ringatnak, nem választanak-e el sokkal inkább, mint amennyire közel hoznak egymáshoz!

II. kötet, 60. oldal

Az embernek nem kell védekeznie, amiért meggyőződése szerint cselekedett.

340. oldal, III. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

Szép kis csalás itt Franciaországban ez a te általános szavazati jogod!
Negyvenmillió francia között még tizenkétmillió választó sincs!
Elegendő hatmillió és egy szavazat, a szavazók fele, hogy megalkossa azt, amit van pofájuk többségnek nevezni. Mi tehát, harmincnégymillió hülye, alá vagyunk vetve hatmillió egyén akaratának – és tudod, hogy ezek legnagyobbrészt hogyan szavaznak: vaktában, kocsmai fecsegések hatása alatt! Nem, nem, a franciának semmi valóságos politikai hatalma nincs. Van-e módja, hogy az alkotmányos rendszert módosítsa? Hogy helytelenítse, vagy akár meg is vitassa a rákényszerített új törvényeket?

– […] Mindent le kell rombolni. El kell tűnni az egész civilizációnknak, hogy valami tisztességes dolgot lehessen felépíteni!

191. oldal, III. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

De amikor ma látom, hogy mily természetesen, a társadalom minden osztályában mennyire minden különbség nélkül támad föl a nacionalista őrjöngés, szinte azon kezdek tűnődni… vajon a háború nem a szenvedélyeknek valami sötét, fékezhetetlen összecsapásából származik-e, amelynek csak alkalma, ürügye az érdekellentét?

De a végén az ember mindig egyedül van.

II. kötet, 837. oldal

…a legtüzesebb szerelem sem védekezhetik az idő ellen.

472. oldal, III. kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978

…minden erő, amit jó cselekedetekre használunk föl, egy cél felé halad és összegeződik.

299. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978