!

Roger Crowley brit

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 10

Roger Crowley: 1453
Roger Crowley: Tengeri birodalmak
Roger Crowley: Kalmárköztársaság
Roger Crowley: Hódítók
Roger Crowley: Az Elátkozott torony
Roger Crowley: Conquerors
Roger Crowley: Empires of the Sea
Roger Crowley: El mar sin fin
Roger Crowley: Imperios del mar
Roger Crowley: Venecia, ciudad de fortuna

Antológiák 1

A Love Letter to Europe

Kiemelt alkotóértékelések

Leo>!

Roger Crowley

Kevés szerző van, akinek a könyveit ha meglátom, azonnal megveszem. Crowley ilyen. Én mindig is történtelemrajongó voltam, már egészen korán átolvastam a felsős történelemkönyveket is, csak azért, hogy tudjam, mi történt a múltban. Valahogy izgalmas volt: szerintem azért, mert a történelem hihetetlenül emberi. Ez nem véletlen, mert végső soron a múltat- így vagy úgy – de az emberek alakították. Az egyes emberi döntések, konfliktusok, hibák egész térségek történelmét meghatározták. Elég, ha csak Konstantinápoly 1453-as ostromára gondolunk: az utolsó ostromnál, amikor a város majdnem megmenekült, egy kisebb kapu maradt csak nyitva, és okozta az ezeréves nagyváros vesztét. Crowley alaposan alátámasztott munkái nem csak a nagy, térségbeli geopolitikai érdekeket, az embereke gondolkodásmódját és a nagy történelmi folyamatokat mutatja be, hanem a kis emberi nüanszokat, személyiségeket. Ezt kiegészítik a csatákról, ostromokról szóló mozgalmas, színes képek, amelyeket olvasva magam is érzem a puskapor szagát vagy hallom a falakra támasztott létrák csapódását. Crowley könyvei élettel töltik meg a történelmet, adnak új, izgalmas keretet a múlt egyes, általunk kevésbé ismert epizódjainak. Végsősoron Crowley az angolszász szórakoztató történelemírás nagy alakja, és nagy történetmesélő.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Az életben maradt muszlimok az utolsó lélegzetükig harcoltak. Akadtak groteszk és komikus pillanatok is: egyes hajók nem voltak hajlandók megadni magukat, de már nem volt mivel lőniük a katonáknak, így citrommal és naranccsal dobálták a támadókat.

Roger Crowley: Tengeri birodalmak Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Amikor a Doncella fedélzetén Federico Venusta kezében felrobbant egy gránát, ráparancsolt az egyik gályarabra, hogy vágja le a sérült testrészt. Miután a rab megtagadta ezt, maga végezte el a csonkolást, majd elment a konyháig, a vérző csonkra rákötöztetett egy csirkét, aztán visszatért harcolni, a jobb kezét biztatva, hogy bosszulja meg a levágott balt.

Roger Crowley: Tengeri birodalmak Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580

7 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Az egyház már 1137-ben tilalmasnak nyilvánította a tüzes elegyek katonai célra való alkalmazását, ahogy egyházi átokkal sújtotta a számszeríj használatát is, de mindez nem sokat számított.

112. oldal (Park, 2016)

Roger Crowley: 1453 Konstantinápoly utolsó nagy ostroma

Kapcsolódó szócikkek: 1137 · számszeríj
Dávidmoly>!

1536. március 5-én este Ibrahim a szokott módon megjelent a szultáni palotában, hogy Szulejmánnal költse el vacsoráját. Távozásakor meglepetésére Ali, a hóhér várta odakint a palotaszolgák egy csoportjával. A dicsvágyó vezír túlnőtt önmagán, már-már magáénak tekintette a szultáni hatalmat, és sikerült kivívnia Szulejmán felesége, Hürrem rosszallását. Amikor másnap reggel előkerült vérbe fagyott holtteste, az ugyancsak véres falak arról árulkodtak, hogy Ibrahim nem adta küzdelem nélkül az életét. A beszennyezett termet éveken át érintetlenül hagyták, mintegy figyelmeztetésül a következő dicsvágyó vezíreknek, hogy a török nyelvben csupán egyetlen mássalhangzó a különbség a makbul („kegyenc”) és a maktul („kivégzett”) között.

87–88. oldal, 5. Doria és Barbarossa

Roger Crowley: Tengeri birodalmak Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580

Kapcsolódó szócikkek: 1536
LNB>!

Olyannyira értékessé vált a keresztesek szemében, hogy amikor Gervais de Bazoches keresztes nagyurat, Galilea hercegét négy évvel később foglyul ejtették egy rajtaütés, során, és Damaszkusz uralkodója megüzente, hogy hajlandó lenne kicserélni a foglyot Akkóért, a parton lejjebb található Haifáért, illetve a Galileai-tónál fekvő Tibériásért, Balduin inkább veszni hagyta a vitéz keresztest. Így hát Gervais lemetélt fejbőre rúdra tűzve muszlim harci lobogóvá avanzsált, koponyáját pedig az emír használta ivókupának.

Roger Crowley: Az Elátkozott torony Akkó eleste és a keresztes háborúk vége

LNB>!

A Szentföldért vívott harc vonzereje rabul ejtette a keresztények képzeletét – a középkori lovagi eszmék, a Krisztus nevével törvényesített fegyveres agresszió, a megváltás és a bűnök alóli feloldozás ígérete, s a Jézus által tapodott föld felszabadításának gondolata mámorító elegyet alkottak –, ám a továbbiakban a keresztes hadjáratok folytatása képtelenségnek bizonyult. Az utánpótlási vonalak túlságosan hosszúak voltak, a támogatás nagyon is szórványos, s a szentföldi kereszténység belső megosztottsága önmagában is lehetetlenné tette, hogy életképes stratégiákat dolgozzanak ki, és tartós hadsereget állítsanak fel. A vereség végső soron elkerülhetetlen volt.

Roger Crowley: Az Elátkozott torony Akkó eleste és a keresztes háborúk vége

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus · Szentföld
Anton_Gorogyeckij P>!

A célzás művelete „bizonyos mértékkel műértőleg a cél felé irányozván” történt – ez a gyakorlatban a „próba szerencse” módszert jelentette –, és az ágyúcső emelkedési szögén úgy igazítottak, hogy faékekkel döntötték meg a padozatát.

145. oldal (Park, 2016)

Roger Crowley: 1453 Konstantinápoly utolsó nagy ostroma

Dávidmoly>!

A szultán önmagáról kizárólag harmadik személyben ír, mintha csak az az ember, aki Allah árnyéka ezen a földön, túlságosan magasan állna holmi emberi érzelmek kifejezéséhez.

32. oldal, 1. A szultán látogatást tesz

Roger Crowley: Tengeri birodalmak Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580

Dávidmoly>!

A békeszerződést végül december 20-án írták alá. Négy nappal később L’Isle-Adam a megadás jeléül megjelent Szulejmán előtt. Egyszerű fekete ruhában volt, a gyász öltözetében. A találkozó majdhogynem baráti légkörben zajlott. Szulejmánt láthatólag megindította a lovagok bátor védekezése és a kézcsókra elébe járuló öregember melankolikus alakja. Tolmácsa útján még ő vigasztalta a kortól szemmel láthatóan meggyötört L’Isle-Adamot az élet szeszélyeiről szóló, együttérző szavakkal. Ilyenekkel békítette: „Gyakori esemény elveszíteni városokat, de még királyságokat is, hiszen az emberi szerencse oly ingatag.” Vezíréhez fordulva azt mormolta: „Elszomorít engem, hogy ezt a bátor öreget ki kellett üldöznöm az otthonából.” Két nappal később további gesztusképpen látogatást tett a lovagoknál, hogy megtekintse az elfoglalt várost. Gyakorlatilag testőrök nélkül vonult, és a várvédők becsületére hagyatkozott. Távozáskor turbánját lengetve szalutált ellenfeleinek.

38. oldal, 1. A szultán látogatást tesz

Roger Crowley: Tengeri birodalmak Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580

Dávidmoly>!

1534–35 telén Károly személyesen látott hozzá a Tunisz elleni költséges tengeri offenzíva megszervezéséhez. Birodalomszerte nekiláttak embereket toborozni és hajókat építeni. Antwerpenből transzportszám küldték a megláncolt protestánsokat, akiket evezősnek szántak a gályákra. A Német-római Birodalomból, Spanyolországból,és Itáliából seregek meneteltek a kijelölt partközeli gyülekezőhelyekre. Doria Barcelonánál gyűjtötte össze flottáját, Bazán Málagáról indult. A johanniták Máltáról érkeztek nagy karrakjuk, a Szent Anna fedélzetén, amely akkoriban a világ legnagyobb méretű hajójának számított. A portugálok huszonhárom karavellát küldtek és még egy karakkot, egy csapattestet pedig maga a szentatya pásztorított. Genovában és Barcelonában már egy szalmaszálnak sem volt hely, ide özönlöttek a hajók a legénységgel, hordószám a kétszersült, a víz és a lőszerrakomány, valamint a lovak, az ágyúk és a puskák. Károly keresett magának egy tapasztalt stratagémagyárost a tervezésre. Az expedíciót nagy léptékűnek gondolták ki, és Habsburg-mérték szerint szokatlanul jól meg volt szervezve, ráadásul ez egyszer időben vágtak neki a szezonnak.

79. oldal, 4. A tuniszi út

Roger Crowley: Tengeri birodalmak Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580

Kapcsolódó szócikkek: 1534 · Antwerpen · Barcelona · karavella · Málaga · Málta · Tunisz