Robin Cook amerikai

Dr. Robin Cook (New York, 1940. május 4. –) amerikai orvos és író, általában közegészségügyi és orvoskrimi témájú regényeket ír, s a közvélekedés az orvosi-krimi koronázatlan királyának tartja. Több mint harminc megjelent regény és több millió eladott példány után is orvosnak tartja magát, nem pedig írónak. Több regényét is megfilmesítették, összesen két mozi, hat tévéfilm és egy tévésorozat készült el. A legismertebb ezek közül a Michael Douglas és Geneviève Bujold főszereplésével 1978-ban bemutatott Kóma című thriller, melyet Cook és másik három író hasonló témájú történetéből, Michael Crichton rendező vitt vászonra. Én is még anno a Kóma c. film és könyv alapján találkoztam először vele.
Robin Cook könyveiben sikeresen ötvözi a krimit az orvostudománnyal, általában az adott mű főhősének hosszas nyomozása után derül fény összeesküvés-elméletekre, melyeket orvosok vagy kórház-közeli emberek vezérelnek. Cook azért kezdett el írni, hogy általános orvosi ismereteket közöljön, tapasztalatokat adjon át olvasóinak, ezzel tulajdonképpen tanítva őket az orvosi világ érdekességeire és legfőképpen annak sötét oldalára. Ő volt az első író, aki az orvostudomány világát nem mint romantikus műfajt, hanem mint krimit igyekezett bemutatni. Regényeiben igyekszik aktuális problémákkal foglalkozni, legyen az orvostudomány, vagy ahogy éppen a Vektor című könyvében: a bioterrorizmus. Engem pl. lenyűgözött az MR, ill. CT felvételeket orvosi diagnózisokból tanuló, majd önmaga diagnosztizáló számítógép.
Több könyvét olvastam. Megjelenésükkor igazán nagy közönségsikert értek el. Harminc év elteltével már nem tűnnek annyira ütősnek, de még jók.

Robin Cook írásaival való ismeretségem messze nyúlik vissza az időben. Valamikor kamaszkoromban, a kollégiumban vettem kezembe először egy kölcsönkapott regényét. Sajnos nem emlékszem melyik volt az. Rögtön beleszerettem a stílusába, s legfőképpen a témába, amihez nyúlt. Bűntény – betegség – kórház – nyomozás, és izgalom hegyek, miközben a szereplők magánéletéről sem feledkezett meg. Jöttek sorban a könyvei. Faltam őket. A későbbi regényeiben, visszatérő főszereplőkként megjelentetett Jack és Laurie a szívemhez nőttek. Általuk a regények kaptak egy folytonosságot, hiszen az ő magánéletük folyamatos. Szóval jöttek sorban a regényei. Ma már a könyvespolcomon csücsül majdnem az összes regénye. Csak majdnem, ugyanis valahol-valamikor elvesztettem az érdeklődésemet a krimijei iránt. Talán akkor történt ez, amikor kikerültek a cselekményei a kórházakból, s egyre inkább az üzlet és a maffia került előtérbe. Ezt már nem kedvelem. Alábbhagytak a regényeiből jól ismert és megszokott izgalmak is. Ezen fölül talán az én ízlésem is megváltozott, és inkább keresem a más témákat, mint sem a krimit. Ezeket leszámítva, még mindig kedvenc múltbéli írómként említhetem Robin Cookot. Korábban is szerettem a könyveket, de talán Ő volt az, aki a regényeivel lételememmé tette az olvasást. S ezt sosem felejtem el neki!!

(…) Ez ez ember egy zseni. Köszönöm neki majd' minden sorát, amit eddig olvastam tőle. Új kedvenc, ez már biztos. Nem is tudom, mit írjak, így egy könyv után… Azon kívül, hogy az összeset el akarom olvasni !! :D Szerettem, a különleges írásstítusát, amiből a fordítás sem csorbított. Szerettem, hogy át tudta vágni az agyamat, végig pörgésben tartott. Leforgott a fejemben 20 lehetséges folytatás és végkifejlett, mire az utolsó sorhoz értem. Szerettem, hogy a sorok között lehetett érezni, mennyire tiszteli és nagyra tartja a nőket. Szerettem, hogy pont annyi infót adott, amennyi kellett. Szerettem, hogy tudtam tanulni belőle, de nem volt erőszakosan tele mindenféle dologgal, mert az " menő „! Szerettem, hogy ébren tartott. Egyszerűen megszerettem az írót!

Nagyon régóta szeretem az író könyveit, s egy filmélményhez kapcsolódik a megismerkedésünk. A Kóma című filmről van szó. Utána beszereztem a könyvet is. Akkor még középiskolás voltam. Majd el kezdtem falni az alkotásait: Mutáció, Járvány, Agy, Agymosás, Láz, Műhiba. Hirtelenjében és sorozatban ennyit. Regényei felkavaróak, főleg ha tudjuk, hogy végzett orvos. Akkor most mi a valóság,és mi a fikció? Valószínűleg ez is befolyásolt későbbi döntéseimben, és ez nem mindenkinek tetszett. Ugyanis ekkor voltam várandós leányommal: gybarbii-val, s a dolog úgy esett, hogy semmilyen beavatkozást (értsd: fájdalomcsillapítás) nem engedtem meg a szülésnél nem én voltam az egyetlen, állítólag egy vakbélműtétet is helyi érzéstelenítéssel kellett elvégezni ugyanezen ok miatt. Meg is szidott a szülésnő: Ilyen esetekben Rákóczi professzor úr könyvét kellene olvasni s nem Robin Cookét. Utána nem értem rá annyit olvasni, de az író olyan mély nyomot hagyott az emlékeimben, hogy második gyermekemet császármetszéssel kellett a világra segíteni és nem altattak. Végig ébren voltam, beszélgettem az orvosokkal, nővérrel. Ma sem csinálnám másképpen!!!!!!! Az élmény leírhatatlan… A legutoljára tőle olvasott könyv teljesen más stílusú volt már. Ez meg is lepett egy picit sokáig nem olvastam Tőle, de mástól sem a tanulmányaim, munkahelyi megfelelési kényszer miatt. Az írást egy író-olvasó találkozóra szereztem be (a Gyilkos terápiával együtt), amelyeket dedikált is a szerző Budapesten. Nagyon meggyőző embernek ismertem meg. S félve őrzöm a könyveit. Az olvasásnál is könyvtári példányt vettem a kezembe.

Imádom az orvosi krimiket. Annak pedig Cook a császára!

nagyon tetszenek a művei.

Kedvenccé vált, de már régen, és talán abból a fajta elfogódottságból, ami az orvosi szakmából ered. Nem mondhatnám, hogy lenne számomra olyan WOW faktoros abszolút profi írása, mindegyik olyan átlagos, de mégis valamiért jó. Ami a fő jellemzője: a hullámzóság. Nem nagyon tudnék még egy ilyen szeszélyesen író embert mondani, mint ő. Egyik művére azt mondom, hogy „hát ez tényleg jó”, a másikat meg kis túlzással alig tudom végigolvasni, annyira nem tud lekötni. Paradox módon a legtöbb olvasóval ellentétben a mostanában megjelent kötetei viszont nagyon is tetszettek.

Az Örök Kedvenc. Ő az egyetlen író, akinek gyűjtöm a könyveit, az összes magyarul megjelent megvan, sőt a Kóma angolul is. És a csak angolul megjelent két könyvét is hamarosan megrendelem :D

10 évesen anyukám adta a kezembe a Kómát, ami elindított az olvasás útján, Neki és a könyvének köszönhetően lettem moly.

Szeretem a stílusát, rengeteg orvosi dolgot ír, és mutat be, ami egyáltalán nem zavaró, annak ellenére, hogy szinte semmit nem értünk belőle laikusként. Kifejezetten szeretem a műtétek leírásait olvasni, mert így olyan, mintha ott lennék, és kicsit én is orvosnak érezhetem magam.
Nagyon szeretem Laurie és Jack karakterét, a visszatérő hősök, és nagyon élveztem, hogy a kezdetek kezdetétől velük nyomozhattunk.
De az önálló kötetei is nagyon jók, én főleg a régebbieket szeretem.

A könyveinek egyébként komoly mondanivalója van, nem csak a gyilkosságról szólnak. Ha kicsi elgondolkodik az ember rajta, akkor rájöhet, hogy milyen kritikákat és veszélyeket fogalmaz meg az orvostudomány területén.

Annyira szeretem, annyira olvasható és érthető, hogy az én anti-reálos, biológára, kémiára, fizikára egyáltalán nem hajló agyam is teljesen be tudja fogadni az írásait. :D

Az összes, magyarul megjelent könyvét olvastam. A régebbiek szokatlanabbak voltak, újszerűek, talán azért tetszettek annyira, szerintem a Jack-Laurie páros főszereplésével készültek a legjobbak. Az utóbbi időben igyekezett követni a technikai fejlődés orvostudományra, egészségügyre gyakorolt hatásait a könyveiben, ez nem mindig sikerült tökéletesen, de így is az egyik kedvenc szerzőm – és el fogom olvasni, ha még bármit ír. És ő az első számú orvoskrimi-szerző!