!

Robert Penn Warren amerikai

1905. április 24. (Guthrie, Kentucky) – 1989. szeptember 15.

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 3 film

Nemférfi

Könyvei 4

Robert Penn Warren: Repül a nehéz kő
Robert Penn Warren: Vízözön
Robert Penn Warren: All the King's Men
Robert Penn Warren: Az idő halála

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Világkönyvtár Magvető · Napjaink Költészete Európa

Antológiák 5

Ottlik Géza (szerk.): Autóbusz és iguána
Kormos István – Vajda Miklós (szerk.): Észak-amerikai költők antológiája
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Országh László (szerk.): Az el nem képzelt Amerika
Kappanyos András (szerk.): Angol költők antológiája

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Nem tagadom, hogy az emberi dolgok intézése végett bizonyos mértékben meg kell határoznunk a helyes fogalmát, de istenemre, egy bizonyos időnek egy bizonyos fogalma előbb vagy utóbb éppen olyan lesz, mint az erősen benyomott dugó, amit kilök a vizeskulacs, ha bedobják a kályhába, ahogy gyermekkorunkban csináltuk, hogy halljuk a pukkanást. A gőz, ami szétveti a kulacsot, hogy a tanítónő ijedtében a bugyijába vizel, nem más, mint az emberiség elintézetlen dolga. És ez szét fog vetni minden tartályt, ha azt erősen bedugaszolják. De ha valaki a megfelelő helyre juttatja, és a meghatározott módon kerül ki onnan, elhajt egy nehéz gőzgépet.

405. oldal

1 hozzászólás
ponty>!

– Nem – javította ki a Gazda –, én nem vagyok jogász. Értek valamit a joghoz. Tény és való elég alaposan értek. És kerestem is már némi pénzt jogászkodással, de nem vagyok jogász. Éppen azért vagyok képes meglátni, hogy milyen a jog. Olyan, mint egyszemélyes takaró a kétszemélyes ágyon: az ágyban meg hárman vannak, és az éjszaka hideg. Soha nem lesz elég a takaró, hogy betakarózzanak, akármennyire húzzák és ráncigálják: valamelyik mindig közel jár a tüdőgyulladáshoz. A teremtésit, olyan a jog, mint egy tavaly vett nadrág egy növendék fiún, csakhogy mindig idén van, és a varrások szétrepednek, s neki a fenekét fújja a szellő. A jog mindig túlságosan rövid és túlságosan szoros a növekvő emberiségnek.

229. oldal

3 hozzászólás
Kuszma P>!

De a világ olyan, mint egy nagy hólabda, amely a hegyről lefelé gurul, és sohase felfelé, hogy semmivé göngyölödjék vissza: azzá, ami nem történt meg.

466. oldal

Kuszma P>!

Olyan volt az évszak, mint egy szegény, pókos lábú részesarató csinos, dús keblű leánya: kiduzzad a kartonszoknyából, de még mindig van dereka, az arca rózsaszín, és szeme csillogó, s lenszínű haja tövében leheletnyi veríték (bizonyos körökben ez a haj platinaszőke szokott lenni), de ahogy elnézed, tudod, hogy nemsokára csontzsák lesz, banyásan ráncos arccal, mint egy rozsdás piszkavas.

415. oldal

bptoth>!

Ez a Jack Burden (…) együtt élt egy rendetlen lakásban két másik doktorjelölttel, akik közül az egyik szorgalmas, buta, szerencsétlen és alkoholista, a másik hanyag, értelmes, szerencsés és alkoholista volt.

Negyedik fejezet

Kuszma P>!

Senki sem olyan kedves a nőknek, mint az iszákos, a dorbézoló, a csendháborító, az elvetemült. Azért szeretik őket annyira – mármint az asszonyok –, mert hasonlatosak ők a méhekhez Sámson történetében, a bibliából: szeretik lépüket egy holt oroszlán tetemébe rakni.
Hogy az erősből édesség jöjjön ki.

558. oldal

1 hozzászólás
ponty>!

– Miért nem a városban látogatja meg egyszer?
– Egyszer az sohasem most – mondta a Gazda.

89. oldal

ponty>!

– Eh – szakítottam félbe –, hallottam a beszédet. De ők rá se rántanak. Az ördögbe is, ríkassa vagy nevettesse meg őket, vagy hitesse el velük, hogy maga az ő szegény, kóbor cimborájuk, vagy maga a mindenható Isten. Érje el, hogy őrjöngjenek. Az se baj, ha magára. Rázza fel őket, nem fontos, hogyan és miért, hogy megszeressék, és máskor is eljöjjenek. Markoljon is az elevenükbe. Hisz legtöbbjük jóformán alig él, legtöbbjük tetszhalott volt húsz éven keresztül. A teremtésit, az asszonyaik foga kihullott, alakja szétment, a gyomruk nem fogadja be az italt, még az Istenben sem hisznek, szóval most a maga feladata, hogy olyasmit adjon nekik, ami felrázza őket, hogy ismét elevennek érezzék magukat. Legalábbis egy félórára. Hisz azért is jönnek el. Mondjon nekik valamit. De az Isten szerelmére, ne az elméjüket akarja kiművelni.

137. oldal

ponty>!

Hirtelen mérges lettem rá. Miért jött hozzám? Mit remél tőlem? Miből gondolja, hogy érdekel engem, mire van szüksége az országnak? Hiszen, a teremtésit, tudtam én. Mindenki tudta. Nem volt titok. Tiszta kezű kormányzásra volt szükség. De ugyan honnan vesznek ilyet? És kinek fájt a feje amiatt, hogy soha senki nem vállalkozott még rá?

146. oldal

ponty>!

– Csupa romlás – jelentette ki az öreg (…)
– Ha ezt úgy érted – mondtam –, hogy a politika, beleértve a hajdani barátaid politikáját is, nem éppen a kolostorok húsvéti lelkigyakorlata, hát igazad van. No de most kvittek leszünk a metafizikában. A politika cselekvés, és minden cselekvés csak silányság a nem cselekvés tökéletességéhez képest, mert az maga a béke: hasonlóképpen minden létezés silány a nem létezés tökéletességéhez képest. S ez Isten. Mert ha Isten a tökéletesség, és ha az egyetlen tökéletesség a nemlét, akkor Isten nem létező. Mert Isten semmi. A semmi viszont nem szolgálhat kiindulópontul, hogy a Valamit valami voltában megbíráld. Mert akkor egyáltalán honnan veszed a mondanivalódat. S egyáltalán, hogy jutsz el a kiindulópontra?

323. oldal

1 hozzászólás