Robert Paul Weston brit kanadai
1975. október 21. (Dover, Egyesült Királyság) –
Katalógusnév | Weston, Robert Paul |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 4
Kapcsolódó sorozatok: Szörnyen Titkos Részleg · The Creature Department angol · Összes sorozat »
Népszerű idézetek
– Az ott az egész világegyetem második legkényelmesebb fotelje.
– A második? – kérdezte Leslie.
A csontropogtató bólintott.
– Gügor letesztelte.
– De miért a második legkényelmesebb?
– A világegyetem legkényelmesebb foteljében azonnal elaludnánk. Gügor csapatának ennél valami lassabb kellett.
200. oldal, 20. fejezet - Amelyben a tesztelés megkezdődik és befejeződik (egy nyüszítéssel)
Elliot először azt hitte, hogy könyvtárban vannak. Az előtér mögött hatalmas terem volt faragott fafalakkal, széles oszlopok tartották a mennyezetet, melyen volt egy hatalmas, kör alakú ólomüveg ablak. Az óriási terem telis-teli volt könyvespolcokkal. Számos, sőt számtalan könyvespolcokkal.
Keresztben és cikcakkban futottak, lépcsőn fel- és leszaladtak, zsákutcába kanyarodtak. Voltak könyvespolctornyok; könyvespolcvölgyek; könyvespolchidak és -barlangok; még olyan könyvespolcok is, amikből más könyvespolcok bújtak ki szinte könyvespolcfát alkotva.
Ha ez könyvtár volt, akkor a legzsúfoltabb és legrendetlenebb a világon. Ám a második pillantásra nyilvánvalóvá vált, hogy határozottan nem könyvtár.
Ugyanis hiányoztak a könyvek.
148. oldal
– Tudjátok, mit? – súgta Leslie Elliotnak. – Ha mozdulatlanul állunk, tényleg olyan, mintha láthatatlanok lennénk.
– Talán a láthatatlanság nem az, hogy az emberek nem látnak, hanem hogy nem vesznek észre – vélte a fiú.
– Akkorh a világ tele van láthatatlan emberhekkel – jegyezte meg szomorkásan Jean-Remy.
118. oldal, 19. fejezet - Amelyben Leslie szürke köddé válik, Jean-Remy a láthatatlanság titkán mereng, és Elliot nem egészen önmaga
– Mi, lények viszont évek óta tudunk a Számítógépesített Valószínűségi Mezőről. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy a számítógép annyit ér, amennyit elhisz. Például ott a hibaüzenet: „Érvénytelen parancs.” Ez olyankor jelenik meg, amikor olyasmit kértek a számítógéptől, amit nem tart lehetségesnek. Vagyis szakmai kifejezéssel élve: „megsértitek a valószínűségi mezejét.” Kértek tőle valamit, de még ha az elméletileg lehetséges is, a számítógép azt gondolja: „Minek nézel engem? Karórának vagy számológépnek?” Hibaüzenetet láttok, de higgyétek el, hogy ezt gondolja.
41. oldal, 5. fejezet - Amelyben leslie álruhát javasol (ami nem is álruha), Hümmögi elmagyarázza a számítógép szkepticizmusát, és Reggie megcsapatja magát
Jól van, gondolta, ha kritikát akarnak, meglátjuk, hogy bírják az igazságot.
– A pirítós… – mondta, majd hatásszünetet tartott és összeszedte a gondolatait – olyan volt, mintha valaki lefagyasztotta, aztán kalapáccsal millió keserű szilánkra törte volna a világ összes fájdalmát, amik az első falattól szaggatták a torkomat. A zabkása? A mélységes csalódás egyszemélyes adagja. – Udvariasan mosolygott. – Megfelel?
Szülei egy pillanatig tátogva meredtek rá.
134. oldal, 13. fejezet - Amelyben Jean-Remy véleményt nyilvánít a leveles tésztáról, és Elliot őszinte kritikát mond
Emlékezett, hogyan készült a felvételi beszélgetésre, az interneten megrendelt minden önképző könyvet, amit csak talált. Felvételi interjú kezdőknek, Felvételi interjú hülyéknek, Felvételi interjú azoknak, akik nem tudják megkülönböztetni a könyöküket a seggüktől. Mindben ugyanazt a tanácsot találta: A nagy napon nézz ki a legjobban! A karcsú, fitt és csinos embereket valószínűbb, hogy felveszik! Még segítőkész (és nyomasztó) rajzokat is közöltek arról, milyen az ideális jelentkező.
124. oldal
– Ő is feltaláló?
– Olyasmi szakács.
…
– Az feltalálónak számít?
– Kísérletek. Találmányok. Gőzön párolt rizsgolyó. Mind kémia, nem?
18. oldal
– Az erdei meg vízi nimfákról biztos hallottatok mán. Azok bezzeg híresek, de én mondom nektek, annak idején, jó rég, minden mocsár vót. Folyók? Erdők? Lópikulát! Akkor még mi, sárfalvik vótunk a főnökök, azok a cuki pocsolyalakók meg csak lárvák.
– Öööö… jó, de ez hogy magyarázza a ruhát?
– Mondtam mán, hogy mocsári nimfa vagyok. Az egészről a hajam tehet. – Két kezével beletúrt a hínárszerű hajába, aztán megmutatta az ujjait: zöldesszürke sár borította. – Ez az izé csöpög rólam megállás nélkül. Látnátok a párnámat reggel! A világ legrandább korpája. De hát mit csinálhatnék? Ilyen a természetem.
43. oldal