Robert Musil osztrák

Egyik gondolatról a másikra, egyik érzésről a másikra élünk. Mert gondolataink és érzéseink nem csendesen folydogálnak bennünk, hanem belénk hullanak, mint a kövek.

(…) az egészséges embert az elmebetegtől éppen az különbözteti meg, hogy az egészségesben minden elmebaj ott él, az elmebetegben azonban csak ezek egyike!

388. oldal, II. kötet

Se forma, se cél: ez a mai ember.

Ülni éjjel a nyitott ablakban, elhagyatva lenni, másnak lenni mint a felnőttek, minden mosolygásban gúnyt látni és minden gúnyos pillantásban az értetlenséget, és nem tudni senkit akinek elmondhatnád hogy milyen sokat jelentesz máris, és kívánni valakit aki ezt megértené, ez a szerelem. De ehhez fiatalnak kell lenni és magányosnak.

Mihelyt felütött valahol egy könyvet, mint valami titkos kapun, rögtön be is akart lépni rajta a legmagasabb tudás szentélyébe.

22. oldal (Európa, 1999)

A sürgető szexuális vágy értelme: a szépség szétrombolása.

427. oldal, III. kötet

A jó embernek szeretnivaló hibái vannak, a gonosznak viszont még az erényei is hitványak.

142. oldal, III. kötet

S mint a szerelmesek egymással, úgy mentem én át önmagammal poklon.

És Törless nem keresett többé szavakat. Az érzékiség, amely a kétségbeesés kusza másodperceiből lassan testére lopózott, körülfonta őt, és elhatalmasodott rajta. Oda feküdt mellé, bőréhez tapadt, Törless fejére terítve puha fekete köpenyét. A rezignáció édes-bús szavait suttogta fülébe, és minden kérdést, minden tiltakozást eltávlított meleg ujjaival, mint hiábavalót. Azt suttogta: a magányosoknak mindent szabad.

A szenvedély maga pedig menekülés, amelyben a másikkal való együttlét csupán kettőzött magány.