!

Robert Merle francia

1908. augusztus 28. (Tebesza, Algéria) – 2004. március 27. (Malmaison, Franciaország)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Merle

Képek 7

Könyvei 32

Robert Merle: Mesterségem a halál
Robert Merle: Védett férfiak
Robert Merle: Malevil
Robert Merle: Állati elmék
Robert Merle: Két nap az élet
Robert Merle: A sziget
Robert Merle: Madrapur
Robert Merle: Francia história
Robert Merle: Majomábécé
Robert Merle: Csikóéveink

Kapcsolódó sorozatok: Francia história, Fortune de France

Róla szóló könyvek 1

Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű alkotóértékelések

>!
NannyOgg SP

Robert Merle

(Három könyvét olvastam: a Mesterségem a halált, a Védett férfiakat és a Malevilt. Nem túl reprezentatív az életmű nagysága tekintetében, tudom, de benyomásnak nem rossz.)
Merle témái sokszínűek és érdekesek, de ami legjobban tetszik bennük, az a kidolgozásuk: tudod, hova tart a történet, sejted, mi lesz a vége (és tényleg), de az odaút nem a megszokott. (Legjobb példa erre a Malevil: az atombomba utáni világ nem egy rothadó tetemektől és emberevő vademberektől hemzsegő rémálom, hanem egy olyan közeg, ahol kemény munkával és a társadalom újraépítésével egész csinosan meg lehet élni.) Azt is szeretem, ahogy Merle a férfi-nő kérdést körüljárja, és mindig oda lyukad ki, hogy kell a kölcsönös tisztelet, teret kell engedni a másiknak, viszont valamennyire korlátozni is kell mindkét felet, hogy ne tolódjanak el az erőviszonyok. Mindig valahogy olyan intelligensen mutatja ezt be, nem szájbarágósan.
Ami viszont elrettent attól, hogy most egy darabig Merle-t olvassak, az az, hogy ahogy ír, a stílusa nekem túl monoton és rideg. Mindhárom könyv, amit olvastam, E/1-ben íródott, de totál érzelemmentesen, egyhangúan és… nos, igen, ridegen, na. A Mesterségem a halálnál ez telitalálat (az a könyv egy remekmű), de a másik kettőnél a főhős elvileg nem ilyen. Ott olyan férfiakról van szó, akik belecsöppentek egy feladatba, és állandóan lavírozniuk kell (elvileg) az érzelmeik és az eszük között (a közjó, a társadalom, a jövő meg mittomén, mi érdekében), ehhez képest nekem ez a túl logikus, rideg hangnem olyan, mintha Mr. Spock egyik hajónapló bejegyzését olvasgatnám az Enterprise-on. Ráadásul a főszereplő mindig egy bizonyos férfiideál, aki higgadt, erős, férfias, igazságos vezető, akit kortól és nemtől függetlenül mindenki istenít. Mintha ugyanaz a fickó ugrana be minden könyvbe, csak álnéven. Szóval most ezen vacillálok: jó témák vs. unalmas stílus. Olvassak, vagy ne olvassak?

8 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen

Robert Merle

Fajsúlyos témákról letehetetlenül; atomsújtotta Földről úgy, hogy ott én élni akarjak; a nemek kérdéséről úgy, hogy az ne legyen lerágott, fárasztó és didaktikus (sőt!); a holokausztról újszerűen és unikálisan; az önazonosság kérdéséről úgy, hogy azt kötelező olvasmánnyá kéne tenni; ismeretterjesztőt a tengeralattjárókról szórakoztatóan és közérthetően; Madrapurról valahogy valamit, amit nem értettem.
Több újraolvasós kedvencem szerzője. Váó.

4 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Robert Merle

Nem is tudtam, hogy ő alig tíz éve halt meg. A 20. századi irodalom egyik legsokoldalúbb, legérdekesebb alakja. Ellentétben a legtöbb franciával, legtöbbször nyugodtan letagadhatná, igazán multinacionálisan ír, legyen az krimi, dráma, vagy sci-fi szerű történet.

>!
Aerandir

Robert Merle

Vannak írók, akik a jó fantázián és íráskészségen kívül rendelkeznek még egy nagyon fontos tulajdonsággal, ez pedig az, hogy átlátják a világ működését, megértik, hogy miért történnek a dolgok, hogyan működnek az emberek, majd ezt a tudást át képesek adni az olvasóknak. Merle egy a kevesek közül.
Nagyon jól látja a világot, ezért aztán zseniálisan le is tudja írni. Könyveit olvasva gyakran volt olyan érzésem, hogy olyat ír le, ami teljesen igaz és nyilvánvalónak kéne lennie, de valahogy mégsem az. Csak az ő segítségével voltam képes rádöbbenni valami nagy igazságra. Mindezt úgy, hogy a könyv nem erről szól, nem az a célja, hogy megvilágosítsa a szegény halandókat, ez csak olyan mellékhatás. Bár természetesen óriásit dob a könyv érdekességén és élvezetességén.
Külön csodálatom és tiszteletem illeti a mestert a Francia história sorozat megírásáért, monumentális alkotás. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munkát és kutatást (meg kitartást) igényelt, de megérte, mert tényleg zseniális sorozat lett.

>!
StJust P

Robert Merle

Jó arc, szereti a robinzonádokat, nagy szexétvágya lehetett.

>!
Kohner_Attila

Robert Merle

A Francia histórián kívül szinte mindent elolvastam tőle, és ez alapján jól érzékelhető a kedvenc alaphelyzete a szerzőnek: néhány hétköznapi embert belehelyezni egy szokatlan, általában zárt környezetbe, és megnézni mit csinálnak, ki hogy reagál. Védet Férfiak, A Sziget, Madrapur, Malevil, Nekünk sosem kel fel…, mind ugyan ez a séma. De cseppet sem unalmas az író, ellentétben mondjuk Wass Alberttel aki szintén a művei 90%-ában ugyanazt dolgozta fel, de nem túl változatosan. Merlének talán a legfrissebb tengeralattjárós kalandon kívül minden regénye élvezetes, érdekfeszítő, egyszerre kalandregény, posztapokaliptikus történet és pszichológiai esettanulmány, valamint társadalomkísérlet.Egyértelműen a legkedvesebb szerzőm.

>!
Zsuzsa77

Robert Merle

Egyik kedvenc íróm, szinte mindegyik könyvét olvastam. Sokféle témában, érdekesen ír. Egyetlen könyvével nem tudtam mit kezdeni: a Madrapur-ral, a többi kedvenc lett.


Népszerű idézetek

>!
Nandi

Az ember az egyetlen állatfaj, amely képes a tulajdon halálának a gondolatát felfogni, és az egyetlen, amely kétségbeesik miatta. Furcsa faj, valóban: ádázul pusztítja önmagát, és ádázul küzd önnön fennmaradásáért.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · halál
3 hozzászólás
>!
mandarina

Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt.

84. oldal (2010)

14 hozzászólás
>!
Natasha

Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.

269-270. oldal (2010. ka.)

8 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

Különös, hogy életünk felét alvással töltjük, s hogy a másik félnek a fele is felejtés vagy vakság a jövőt illetően.
Így jutunk el – fokról fokra, észrevétlenül – a halálunkig: többnyire csak álmodjuk, hogy élünk.

257. oldal (Európa)

4 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

(…) nem az a szomorú egy nőre nézve, ha a szexualitás tárgya, hanem az, ha sose volt az …

93. oldal (Európa)

31 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

(…) közismert tény: ha valakit bűnösként kezelnek, egy idő után bűnösnek képzeli magát.

207. oldal (Európa)

8 hozzászólás
>!
mazsa

Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.

8. oldal

>!
sybarita

Szeretnék én is hinni valamiben. Igen, ha tudni akarod, ez a lényeg: hinni! Bármiben! Bármilyen sületlenségben! Fő az, hogy hinni lehessen! Ez ad értelmet az életnek. Te – te istenben hiszel. Alexandre a lakókocsiban. Dhéry a bezsebelendő milliókban és Pinot a golyószórójában. Én – én nem hiszek semmiben. De hát végülis mit bizonyít ez? Azt, hogy fiatal koromban nem voltam elég okos, és nem értettem meg, milyen hasznos ostobának lenni.

>!
Kovtünci

Fiacskám (…), nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.

112. oldal, 4. fejezet

1 hozzászólás
>!
dióda

Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.

296. oldal, Európa Kiadó