Robert McCammon amerikai
Katalógusnév | McCammon, Robert |
---|
Könyvei 3
Antológiák 1
Népszerű idézetek
Azt hittem, ismerem a Halált.
[…]
Tévedtem.
Mert a Halált nem lehet megismerni. Nem lehet barátságot kötni vele. Ha a Halál fiú volna, magányosan állna a játszótér peremén, miközben a levegőben gyöngyözne a többi gyerek kacaja. Ha a Halál fiú volna, egyedül menne mindenhová. Suttogva beszélne, és a tekintetében olyan tudás kísértene, amit egy ember sem bír elviselni.
515-516. oldal
Tessék, ez a véleményem: mindannyian úgy indulunk neki az életnek, hogy jártasak vagyunk a mágiában. Forgószelekkel, erdőtüzekkel és üstökösökkel a bensőnkben jövünk a világra. Születésünkkor képesek vagyunk madaraknak dalolni, olvasni a felhőkből, és meglátni a sorsunkat a homokszemekben. De aztán a varázslatot az oktatással kitörlik a lelkünkből. Kiprédikálják, kifenekelik, kimossák, kifésülik. Kijelölik az utunkat, és azt mondják, legyünk felelősségteljesek. Viselkedjünk a korunknak megfelelően. Nőjünk már fel, az isten szerelmére. Tudják, miért mondják nekünk mindezt? Mert akik mondják, félnek a vadságunktól és a fiatalságunktól, és mert a varázslat, amit ismertünk, szégyennel és szomorúsággal tölti el őket, mert ők hagyták magukban elsorvadni.
Miután azonban messzire eltávolodnak tőle, többé nem kaphatják vissza. Esetleg csak másodpercekre. A tudás és az emlékezés egy-két pillanata. Az emberek azért lesznek sírósak a filmeken, mert a sötét moziban egy rövid időre megérintik a mágia aranytavát. Aztán ismét kilépnek a logika és értelem könyörtelen verőfényére, és a tavacska felszárad, nekik pedig sajog a szívük egy kicsit, és nem tudják, mitől. Amikor egy dal felébreszt egy emléket, amikor egy fénypászmában a táncoló porszemcsék elvonják figyelmüket a világról, amikor egy vonat zakatolására fülelnek a távolban éjszaka, és azon töprengenek, vajon hová tarthat, akkor túllépnek azon, mik ők, és hol vannak. A pillanat röpke töredékére belépnek a varázsvilágba. Én ebben hiszek.
7. oldal
Vannak dolgok, amik rosszabbak, mint a szörnyes filmek. Vannak borzalmak, amelyek szétfeszítik a filmvásznat és a könyvlapokat, és torzan és vigyorogva mennek haza valamelyik szerettünk arcát viselve.
61. oldal
Úgy gondolom, ha egy gyerek hőse az anyja vagy az apja – vagy még jobb, ha mindkettő –, akkor a tanulás és tapasztalás göröngyös útja kicsit kisimul. És minden kis simítgatás segít ebben az eldurvult világban, amelyik a gyerekeket miniatűr felnőttnek akarja látni, báj, varázslat és az ártatlanság szépsége nélkül.
641. oldal
Ha a Sátánnak lenne famulusa, nem fekete macska vagy majom vagy kérges bőrű gyík volna, hanem csakis és kizárólag darázs.
80. oldal
– […]. – A fiúk sietni akarnak, hogy férfiakká váljanak, aztán eljön a nap, amikor azt
kívánják, bárcsak ismét fiúk lehetnének. De mondok neked egy titkot, Cory.
Akarod hallani?
Bólintottam.
– Soha senki nem nő fel – suttogta Mrs. Neville.
260. oldal
Az élet nagy igazsága, hogy minden évben egyre távolabb kerülünk a velünk született esszenciától. Terhek kerülnek a vállunkra, némelyik jó, némelyik nem annyira…….Nem is vesszük észre, hogy megtörténik, míg egy napon úgy nem érezzük, hogy valamit elveszítettünk, csak azt nem tudjuk, micsodát.
8. oldal