Róbert Katalin magyar
1986. február 19. (Budapest) –
| Nem | Nő |
|---|---|
| Honlap | http://robertkatalin.blog.hu/ |
| https://www.facebook.com/robert.katalin.iro | |
| Életrajz | |
Képek 1
Könyvei 6
Szerkesztései 1
Antológiák 2
Népszerű alkotóértékelések
Róbert Katalin
Ha mondanom kellene egy magyar szerzőt, akit könyvről könyvre jobban szeretek, Kati olyan.
Egy beszélgetésen ismertem meg – a munkasságát és őt magát is – azóta pedig igazán kedvelem.
Nem mindennapi témákról ír általában, de ezt annyira olvasmányos és könnyed stílusban teszi, hogy csak szeretni lehet.
Az ő neve nálam garancia egy jó olvasnivalóhoz.
Róbert Katalin
Eddig 3 könyvét olvastam az írónőnek! A szívből, színből igazán volt eddig a nagy kedvenc! Rókáék (Szelidíts meg!) és a Kezdjetek el élni is nagyon tetszett! Voltak idegesítő szereplők is, de pont ez tette annyira jóvá és színessé a történeteket.
Tavaly sikerült dedikáltatni is Katával és nagyon kedves volt, minden kérdésre szívesen válaszolt :) Remélem még nagyon sok könyvét el tudom majd olvasni és ugyanígy elnyerik majd a szívemet, mint a fent említettek!
Várjuk az új könyveket!
Népszerű idézetek
– Ma nem olvasol? (…)
– Befejeztem és nincs kedvem másba kezdeni.
– Mert olyan, mintha benned maradt volna a történet és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged.
80. oldal
A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást. Minél többször reménykedik, annál gyakoribb a csalódás.
207. oldal
– Azért vagyok itt, mert ezt akarom. Téged. Mert vonzódom hozzád már hetek óta, mert szeretem, ahogy magyarázol, mert jó beszélgetni veled, mert elevennek érzem magam melletted. Mert tetszel. Sokkal szebb vagy, mint hinnéd.
242. oldal
Nem hiszem, hogy egyeseket jobban kellene szeretnem másoknál, csak mert a rokonaim. Nem én választottam őket, és talán nem is köt minket össze más, mint a vér.
247. oldal
A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást.
207. oldal
– Tudtad, hogy tulajdonképpen ez a darab egy fanfiction? – szólalt meg Máté úgy húsz perc múlva. Nelli döbbenten kapta fel a fejét. Igazából már azon is csodálkozott, hogy a fiú képes volt ennyi ideig csöndben maradni, nem számítva azt, ha félhangosan mormolt magában valamilyen színkódokról. – Erre akarom építeni a foglalkozásokat – tette hozzá Máté.
– Honnan tudsz te arról, hogy léteznek fanficek?
– Titokban akartátok tartani? Akkor nem végeztetek elég alapos munkát. – Máté csak most nézett fel. Nelli önkéntelenül vigyorodott el, és úgy tűnt, Máté ezt elégedetten látja. Aztán a fiú belesandított a bögréjébe, de sajnos abból már jó pár perce kifogyott az ital. Lemondó sóhajjal tette vissza.
– Nem titok, de… te fiú vagy.
– És? Van valami nemi megkötés? Sajnálom, engem senki se tájékoztatott.
– Csak olyan… elnőiesedett téma.
– Ahol sok csaj megfordul, ott sokkal könnyebb csajozni – vigyorodott el Máté. Nelli az égre emelte a szemét, amitől a fiú elnevette magát. – Ó, kérlek, ne ítélj el, amiért hátsó gondolatokkal mentem ilyen oldalakra, és nem csak Piton és Hermione beteljesülő szerelme érdekelt.
Nelli horkantott.
– Ha Piton és Hermione szerelméig jutottál, nem ástál elég mélyre.
Néha félek attól, hogy nem fog menni. És nem olyan könnyű ilyenkor megnyugodni. De egyelőre elhiszem, hogy majd boldog leszek. Csak meg kell tanulnom kezelni ezt az egészet. Megtalálni azt, hogy hová tartozom, és kik elég fontosak ahhoz, hogy küzdjek értük. Először magamban kell rendezni a dolgokat, nekem kellene elhinnem, hogy normális vagyok. És aztán jönnek majd a többiek.
317. oldal