!

Robert Graves brit

1895. július 24. (London) – 1985. december 7. (Deià, Mallorca, Spanyolország)

Tudástár · 33 kapcsolódó alkotó · 2 film

Teljes névRobert von Ranke Graves
Nemférfi
Honlaprobertgraves.org

Képek 1

Könyvei 33

Robert Graves: Én, Claudius
Robert Graves: Claudius, az Isten
Robert Graves: Az aranygyapjú
Robert Graves: A görög mítoszok
Robert Graves: A vitéz Belizár
Robert Graves: Jézus király
Robert Graves: Isten hozzád, Anglia!
Robert Graves: Homérosz leánya
Robert Graves: Görög mítoszok
Robert Graves – Raphael Patai: Héber mítoszok

Kapcsolódó sorozatok: Claudius · Claudius angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek · Századok - emberek · Napjaink Költészete · Athenaeum monográfiák · Emlékezések · Athenaeum 2 pengős regényei · Penguin Essentials angol

Antológiák 7

Dornbach Mária – Szász Elizabeth (szerk.): Tavirózsa kisasszony
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai
Csukás István (szerk.): Koncert
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Carol Ann Duffy (szerk.): To the Moon
Daisy Goodwin (szerk.): The Nation's Favourite Love Poems
Steinert Ágota (szerk.): Mezsgyék

Népszerű alkotóértékelések


Népszerű idézetek

Amadea>!

– Furius nagybátyám szokta mondani, hogy az okos vezér az, aki okos embereket választ ki maga köré – mondta Camilla. – Ugye te már nagyon bölcs vagy, Claudius?
– Tökéletes hülyének tartanak, és minél többet olvasok, annál hülyébbnek gondolnak.

97. oldal (Gondolat Kiadó)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Timár_Krisztina IP>!

– Az istenekre esküszöm, hogy nem pletykáltam. Csak odafigyeltem.

78. oldal (Irodalmi, 1968)

1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Mopszosz sietett oda, s hozta sebírjait: fagyöngy levét, aranyvesszőt, nyúlszapukát, cicfarkkóró [sic!] főzetét meg színtiszta terpentint.

344-345. oldal (Európa, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: aranyvessző · cickafarkfű · fagyöngy · gyógyítás · nyúlszapuka · terpentin
13 hozzászólás
mezei P>!

A jelek szerint a politikusok képtelenek emberi módon viselkedni.

Sándor_Langer_Pudingman P>!

A csalódás kimeríti az embert, nemcsak akkor, amikor átéli, hanem akkor is, amikor mesél róla.

374. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csalódás
ppeva P>!

A téli hónapokban minden vasárnap futballoztam a falu csapatában. A játékot mi, leszerelt katonák vezettük be újra Islipban, vagy tizennyolc évi szünet után. Egy kilencvenéves falusi aggastyán elpanaszolta, hogy a futball már nem olyan férfias játék, mint az ő kamaszkorában volt. A mezőn át rámutatott két öreg fűzfára:
– Az volt a mi kapunk – mondta. – A másik félmérföldnyire fölfelé a folyó mentén. A rendőr fújta le a meccseket. Az utolsó meccsen három ember halt meg… az egyiket agyonrúgták, ketten a vízbe fujtották egymást. Nagy meccs volt.

312. oldal

4 hozzászólás
_ada >!

Száz között is alig akadt egy katona, akit vallásos érzés is inspirált volna. A lövészárokban nehéz lett volna vallásosnak maradni, még ha a hazai kiképzőzászlóalj vallástalanságát valahogy átvészelte is az újonc hite. Montagne-ban volt a II. zászlóaljnak egy hivatásos őrmestere, aki elmondta nekem, hogy ő bizony háború idején nem tart ki a vallás mellett. Szerinte a niggereknek (értsd az indiaiaknak) igazuk van, amikor harc közben hivatalosan is felfüggesztik a vallási szabályokat.
– És az a sok hülyeség, uram… már megbocsásson, uram… amit az újságokban olvasunk, uram, hogy milyen csodálatos, hogy az útmenti feszületekre folyton lövöldöznek, de az Úrjézus alakja valahogy sohase sérül meg… felfordul tőlük a gyomrom, uram. – Ez volt hát a magyarázata, hogy amikor a dombtetőről lőgyakorlatot vezényelt, nem tudván, hogy ott állok a háta mögött, miért kiabálta: – Hétszáz, félbalra, hapsi a kereszten, öt lövés, össztűz, TŰZ! – A szakasza pedig odapörkölt, beleértve azt a két „bibliástóbiást” is, akinek a haza írt levelei mindig ugyanazzal a formulával kezdődtek: „Drága Testvérem Krisztusban!”

191. oldal, 17

mezei P>!

Foglalkozás… Útlevelemben az van, hogy „egyetemi tanár”. 1926-ban, amikor először váltottam ki útlevelet, ez látszott a legegyszerűbbnek. Gondoltam rá, hogy azt írom be, „író”, de erre a szóra az útlevélkezelő tisztviselők gyakran furcsán reagálnak. Az „egyetemi tanár” egyszerű reakciót vált ki belőlük: bamba tiszteletet. Nem kérdeznek semmit.

Kapcsolódó szócikkek: útlevél
Piintyő>!

A jelenés
The Visitation

Székemben szundítva hitetlenül
Látom, hogy lassan nyílik az ajtó –
Az éjszakai szél az?

És látom karcsú tested: holdsugárként
A puhán záruló ajtóra tűz.
De miért nem vet árnyat?

Lágy suttogásod alig hallani.
Ágról pergő szirmok a lépteid
Es selymes az érintésed.

Arcodon könnyű gyászt viselsz,
Mint magas hegycsúcson, a hangafű közt
Járó, magányos pásztor;

S bár egy szó minden kétséget elűzne,
Átjár, hogy épp hozzám jöttél, a döbbenet.
Miért, miért, miért?

66. oldal fordította: Orbán Ottó

6 hozzászólás
Inimma>!

Micsoda lehetetlen egy figura ez a Jehova, akit oly buzgón imádnak! Egy impotens babilóniai holdvalami! Az értelem és a törvényesség se eleven, se holt istene, aki kitúrta az élet, a szerelem és a halál istenét. Egy rögeszmés remete, egész évben a szentélyében kuksol, és töprengve bámulja azt a három silány berendezési tárgyat, amelyet hívei hozzá illőnek találnak: a mérőrudat, a folyadékmérőt meg a súlykészletet! És noha azzal dicsekszik, hogy ő az elvont matematikai tökély, naponta vedeli az áldozati juhok és kecskék meleg vérét, trombitazenét követel, a Nagy Istennőtől, Anattól ellopott ruhákat viseli, és annak illatszereit használja…

169. oldal Kilencedik fejezet - Zakariás vére (1969)

Kapcsolódó szócikkek: Isten · szentély