Robert Galbraith angol brit

Galbraith-t még nem értékelte senki szöveggel, J.K. Rowlingot annál inkább. Az írónő berobbant a Harry Potter sorozattal, azt először a fiamnak kezdtem megvenni, aztán megvettem az egész sorozatot, hogy meglegyen, aztán végig is olvastam. És tetszett, nekem, felnőttként. Így aztán, amikor kiderült, hogy Rowlingot csak másképpen kell hívni, és képes egészen más jellegű könyveket is írni, elkezdtem olvasni a Kakukkszót. El voltam hűlve, hogy az írónő erre is képes, és mára már kedvencem lett Cormoran és Robin története, ami azért elég kemény krimi, de legalább a való világban játszódik. És Cormoran Strike, mint magánnyomozó, valahol hasonlít Philip Marlowe-ra, Chandler megszokott magánnyomozójára. Úgyhogy már várom a sorozat következő részét.

A 90% körüli értékelések ellenére kicsit tartottam attól, hogy vajon milyen lehet J.K. Rowling kirimiíróként. Afelől sosem volt kétségem, hogy zseniálisan ír, ez viszont mégis egy annyira más közeg, mint a Roxfort, hogy csak nagyon óvatosan láttam hozzá a Strike-sorozatnak.
Ez az óvatosság csak az első részig tartott, a következő három kötetet egymás után faltam.
Most itt állok, a negyedik, Halálos fehér c. rész után és csak reménykedni tudok, hogy hamarosan folytatódik a történet.