Robert Fulghum amerikai

Az embernek hinnie kell abban, hogy bármi megtörténhet.

43. oldal (Park, 1994)

Ha kétségeid vannak, bízzál azokban, akiket szeretsz – valamennyiükben.

102. oldal

Ki mondta, hogy az emberek nem jók? Micsoda beszéd ez?

36. oldal (Park Kiadó, 2006)

Mindenki normális, míg meg nem ismerjük.

76. oldal

Ha a pitypang ritka volna és kényes, az emberek boldogan fizetnének 14,95 dollárt egy cserépért, saját kezűleg, üvegházban nevelgetnék őket, pitypangegyleteket alapítanának és így tovább. De a pitypang mindenütt él, semmi szüksége ránk, és azt csinál, amit akar. Ezért aztán gyomnak tituláljuk s irtjuk, ahol csak érjük.

40. oldal

Jobb lenne a világ, ha többet aludnánk, vagy legalábbis több időt töltenénk az ágyban. Vannak emberek, akiket nem nagyon kedvelek, amikor ébren vannak, viszont egyáltalán nem zavarnak, amikor alszanak, és a nyáluk a párnájukra csorog.

48. oldal

„A képzelet fontosabb, mint a tények.” Ezt Einstein mondta, és neki hiszek.

Az állatkertben egy kislány ugyanazt a kérdést tette fel a mamájának, amit én: „Mire való a zsiráf?” Anyuka nem tudta. A zsiráf tudja-e vajon, mire való? Egyáltalán érdekli? Gondolkodik-e néha a világban elfoglalt helyéről? A zsiráf nyelve fekete, hetven centiméter hosszú és nincsenek hangszalagjai. A zsiráfnak nincs közölnivalója sem. A zsiráf csak zsiráfkodik.

85-86. oldal

Mi vagyunk a világ egyetlen teremtményei, kik sírni és nevetni egyaránt tudunk. Szerintem ez azért van így, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik látják a különbséget a valóság és a lehetőségek között.

146. oldal

Valamelyik bulvárlap közölte a hírt, amely pusztán abból állt, hogy az egyik kisvárosban riasztották a tűzoltókat, mert egy ház egyik emeleti ablakából füst gomolygott. A csapat behatolt a házba, ahol egy férfit találtak a füstölgő ágyon. Miután kimentették, a matracot pedig eloltották, feltették neki a kézenfekvő kérdést:
– Hogyan történt?
– Nem tudom. Már lángolt, amikor ráfeküdtem.

9. oldal