!

Robert Forczyk

Katalógusnév

Könyvei 4

Robert Forczyk: Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1941-42
Robert Forczyk: Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1943-45
Robert Forczyk: Moscow 1941
Robert Forczyk: Georgy Zhukov

Kapcsolódó kiadói sorozatok: 20. századi hadtörténet Hajja & Fiai · Osprey Campaign Osprey angol


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Ami azt illeti, a szovjet hadműveleti tervezést a Sztálingrád utáni elbizakodottság és a már-már franciás „majd csak boldogulunk valahogy” hozzáállás vezérelte, emellett a lehetséges német válaszlépéseket sem vették számításba. Az efféle tervezés, mely figyelmen kívül hagyja a terep- és időjárási viszonyokat, a hadtápbiztosítás lehetőségeit és az ellenség reakcióját, szinte megágyaz a katasztrófának.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió · Vörös Hadsereg
Anton_Gorogyeckij P>!

A „tartalékos tiszt” kifejezés sietősen kiképzett, felkészületlen tisztre utal, aki nem túlzottan alkalmas harctéri vezetésre, ám a német háborús tartalékos tisztek egyáltalán nem emlékeztettek a mai „gyorstalpalókon” végzett kollégáikra. Ellenkezőleg, többségük mögött már harctéri szolgálat állt, sokszor harckocsizóként, igaz, egy részük más fegyvernemtől érkezett. Közéjük tartozott Otto Carius húszéves tartalékos (d. R.) hadnagy is, aki a Barbarossa-hadművelet első heteiben töltőkezelőként szolgált, majd 1941 augusztusában altisztté léptették elő, 1942-ben pedig tiszti előléptetést kapott. Amikor 1943 januárjában szakaszparancsnokként az 502. nehézpáncélos-osztályhoz vezényelték, már veterán harckocsizónak számított, és később bizonyította is rátermettségét a harcmezőn.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Barbarossa-hadművelet · tank
Anton_Gorogyeckij P>!

A Vörös Hadsereg súlyos páncélosveszteségeinek hátterében a hozzá nem értő, önpusztító döntéshozatali mechanizmus állt, melyet Sztálin kényszerített ki a legfelső szinttől lefelé. Egyes tábornokok, például Tyimosenko, Bugyonnij, Konyev, sőt még Zsukov is sokszor sutba vágták a józan észt, hogy eleget tegyenek Sztálin folyamatos kéréseinek, aki rögtönzött, átgondolatlan támadásokat szorgalmazott.

307. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

Meglepő módon az intelligens, tanulékony Ribalko a háború első két évében nem kapott hadsereget, 1941-42-ben oktatóként szolgált a kazanyi páncélosképző iskolában. Más szovjet parancsnokokkal ellentétben Ribalko nagyon gyakorlatias volt, maga is megtanult T-34-est vezetni, és sok időt töltött a frontszolgálatos harckocsizók körében.

88-89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tank
Anton_Gorogyeckij P>!

1943 elején még úgy volt, hogy megkezdik a Pz. V-ös Pantherek sorozatgyártását, az összes páncéloshadosztály egyik osztályát mielőbb ezekkel a páncélosokkal szerették volna felszerelni. A korábbi típusokhoz képest a Pz. V-ös sokkal jobb lövegrendszerrel volt ellátva, de csak névleg számított közepes harckocsinak, a 44 tonnás monstrum túl nehéznek bizonyult, hogy átkeljen a meglévő hadihidakon. A Panther ráadásul üzemanyag-temető lett, 100 km-en kétszer annyit fogyasztott, mint a Pz. III-as, és az 54 tonnás Tigerhez hasonlóan nehéz volt elvontatni a harctérről.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1943 · tank
Hanging_Moss_9102>!

Guderian szorosan együttműködött Speerrel a harckocsiipar kibocsátásának növelésében, és mindketten felismerték, hogy Németország egyféleképpen csökkentheti a szovjet harckocsigyártással szembeni hátrányát: ha egy-két jól bevált konstrukcióra összpontosít.

37. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

A háború után szovjet történészek legendákat szőttek a Ponyri és Olhovatyka térségében lezajlott négynapos páncélosütközet köré, ahol állításuk szerint több száz német páncélos semmisült meg, ám ezeket többnyire a szovjetek frusztrációjának leplezésére fabrikálták.

162. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

A T-34-eseken érkezett lövészek az állomáson vasúti pőrekocsikra bukkantak, rajtuk tíz vadonatúj Tiger páncélossal, melyeket a Großdeutschlandnak szántak. Egy másik szerelvény sebesült német katonákkal volt tele, akiket a győzedelmes szovjet „deszantnyikok” minden teketória nélkül gránátokkal és kézi lőfegyverekkel kivégeztek.

251-252. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

1942-ben a Wehrmacht a keleti fronton mintegy 2480 páncélost vesztett, köztük 293 Pz. II-est, 429 Pz. 38(t)-t, 1261 Pz. III-ast és 389 Pz. IV-est. Ráadásul ugyanebben az időszakban Észak-Afrikában is elvesztettek 563-at, az 1942-es veszteség 18,5%-át. Bár az orosz történészek hajlamosak megfeledkezni Nagy-Britannia hozzájárulásáról a Wehrmacht ellen 1941-42-ben elért sikerekhez, Észak-Afrikában aránytalanul sok német páncélos veszett oda, a Rommel vezette Deutsches Afrika-Korps valóságos feneketlen kútnak bizonyult a harckocsik számára, melyeket a keleti fronton hatékonyabban lehetett volna használni.

303-304. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erwin Rommel · Észak-Afrika · Nagy-Britannia · Wehrmacht
9 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Egyes történészek szerint mivel a Szovjetunió erőforrások és ipari termelés tekintetében is fölényben volt, a Vörös Hadsereg veszteségeinek nem volt valódi jelentőségük, lévén hogy pótolhatók voltak, ezzel szemben a tengelyhatalmak veszteségeit kevésbé lehetett teljes egészében kompenzálni. Az állítás, miszerint a Vörös Hadsereg alkalmasabb volt egy anyagháború megnyerésére, lényegében hiábavaló sikereknek igyekszik beállítani a német győzelmeket. A szovjet veszteségek valójában nagyon is számítottak, ha pedig hirtelen jelentkeztek és számottevőek voltak, mint 1941-42-ben, sokszor megalapozták a hadműveleti szintű német sikereket. Május 10. – július 4. között, alig nyolc hét alatt a Dél hadseregcsoportnak a Krímben és Kelet-Ukrajnában kilenc hadsereg főerőit sikerült körülzárnia és megsemmisítenie, a szovjetek 612 000 főt és 1400 harckocsit vesztettek. Bock hadseregei mindezt 67 000 német katona, illetve 140 harckocsi és rohamlöveg elvesztése árán érték el, ami az élőerőben 9:1-es, a páncélosok terén 10:1-es veszteségarányt jelentett. E súlyos vereségek miatt a hadászati kezdeményezés visszakerült a Wehrmachthoz, és megteremtődtek a feltételek a Blau hadművelethez, ahogy Hitler eltervezte.

235. oldal