!

Robert E. Howard amerikai

1906. január 22. (Peaster, Texas, USA) – 1936. június 11. (Cross Plains, Texas, USA)

Tudástár · 40 kapcsolódó alkotó · 5 kapcsolódó könyv · 6 film

Teljes névRobert Ervin Howard
Nemférfi
Honlaprehfoundation.org, conan.com/invboard

Könyvei 38

Robert E. Howard: Conan, a barbár
Robert E. Howard: Robert E. Howard összes Conan-története I.
Robert E. Howard: Solomon Kane történetei
Robert E. Howard: Kull király és az ősök
Robert E. Howard: Conan, a bosszúálló
Robert E. Howard: Árnykirályok
Robert E. Howard: A tenger tigrisei
Robert E. Howard: A zsoldos barbár
Robert E. Howard: Barbárok és varázslók
Robert E. Howard: Conan, a kalandor

Kapcsolódó sorozatok: Conan · Solomon Kane · Conan the Barbarian angol · The Conan Chronicles angol · Las crónicas nemedias spanyol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: MesterMűvek: Klasszikusok Delta Vision · Osiris Könyvek Cherubion · MesterMűvek Delta Vision · Phoenix Science Fiction & Fantasy · Főnix Fantasztikus Könyvek Csokonai · A fantasztikus irodalom klasszikusai Attraktor · Fantasy Masterworks angol

Antológiák 14

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Nemes István (szerk.): Boszorkányok
Nemes István (szerk.): Elf mágia
Nemes István (szerk.): Kard és Boszorkányság
Nemes István (szerk.): Jégmágia
Nemes István (szerk.): Az Alkony Királyai
Nemes István (szerk.): Barbár pokol
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Baranyi Gyula (szerk.): Atlantisz 7.
Baranyi Gyula (szerk.): Atlantisz 6.

Róla szóló könyvek 1

Deke Parsons: J. R. R. Tolkien, Robert E. Howard and the Birth of Modern Fantasy

Kiemelt alkotóértékelések

Isley IP>!

Robert E. Howard

Howard egyértelműen a kedvenc íróm. Senkitől nem olvastam még olyan rendkívül jól megírt csatajeleneteket mint tőle. Valamint ő teremtette meg a kedvenc hőseimet is. Conan, a barbár örök kedvenc! Hatalmas író, a legnagyobb tisztelettel tekintek rá.


Népszerű idézetek

Razor P>!

– […] Sokkal könnyebb elpusztítani egy falakkal körülvett várost, mint a te esztelen, barbár tudásodhoz igazítani a gondolkodásmódomat.
– Ha a kezem szabad lenne – vágott vissza Conan –, esztelen holttestet csinálnék belőled!

39. oldal, 4. "Miféle pokolból másztál elő?"

Kapcsolódó szócikkek: Conan
10 hozzászólás
Razor P>!

– A barbarizmus az emberiség természetes állapota – mondta az erdőjáró, még mindig komolyan bámulva a kimmériaira. – A civilizáció természetellenes. Nem egyéb, mint a körülmények hóbortja. De végül is mindig a barbarizmus győzedelmeskedik.

192. oldal, Túl a fekete folyón, 8. Conajohara nincs többé

1 hozzászólás
Isley IP>!

„Sok istent ismertem meg. Aki tagadja a létezésüket, az éppoly botor, mint aki mindenben rájuk hagyatkozik. Nem akarok a halálon túlra tekinteni. Talán nincs utána semmi, csak sötétség, ahogy a nemédiai szkeptikusok állítják, vagy Crom jeges felhő- és ködbirodalma, de az is meglehet, hogy a nordheimiek Valhallájának széles csarnokai. Nem tudom, és nem is érdekel. Nagy kortyokban szeretném élvezni az életet, amíg megadatik nekem. Fűszeres húst és erős borokat akarok, puha, fehér karokat magam körül, és dühöngeni akarok a harcban, mikor a pengék vörösre színeződnek. Igen, ha ez mind megvan, elégedett vagyok. Törjék csak a bölcsek, a papok meg a filozófusok a fejüket valóság és illúzió viszonyán. Én csak annyit tudok, hogy ha ez az élet káprázat, én úgyszintén az vagyok, tehát a káprázat számomra valóság. Élek, s az élet forrón lángol bennem; asszonyt ölelek, verekszem, elégedett vagyok.”

104. oldal, A fekete tengerpart királynője, 2. fejezet - A Zarkheba kincse (Szukits, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Carmilla >!

Csak kevesen vagyunk azok, aminek látszunk.

57. oldal, A Fekete Kör népe (Cherubion, 1992)

bfg3>!

Az őrült kobzos dala

Vagyok tövis a talp alatt, vagyok szennyfolt a szemfedőn,
Vagyok gyökér, mi elrohad, vagyok a tolvaj éjidőn.
Vagyok patkány a fal megett, a leprás koldus vigyora;
Vagyok gyalázat s gyűlölet, penésszel lepett vacsora.

Vagyok kalászt rontó üszög, féreg, fertőzet, félelem,
Lábadra pókhálót szövök, munkád gyümölcsét elveszem.
Vagyok kiégett legelő, zsizsik és vérszopó nadály;
Éjjel a rothasztó eső, nappal a perzselő aszály.

Kiszáradt szájjal szomjazom mocsári mérgek mámorát;
A pestist délről én hozom, és keletről a kolerát.
Sötét boritalt fejtek ott, hol lótusz kelyhe bólogat;
Kövér kígyókkal álmodok, szedem a sápadt szirmokat.

Jártam csikorgó jégmezőn, hová varázslat híre vitt;
Kutattam messzi hegytetőn mongol halottak titkait.
Barlangokban vészeltem át hegyek között a hóvihart;
Túrtam a sivatag porát, hol szörnyű sírokat takart.

Kelő nap ki nem huny soha, bukó hold vérbe nem borul;
De – észak és dél ostora – előttem minden sárba hull.
Számon borzalmas bűvigék, iszonyt idéző dallamok;
Pokolra szálltam értük én, bejártam sok holt csillagot.

Nem biztatott király, se pap, nem kísért áldás, szeretet;
Nem járt arra ember, se vad, hová a léptem vezetett.
Voltak vérvörös szurdokok, sötét szárnyak a víz fölött;
Voltak vadul pergő dobok, s ki verte őket, röfögött.

Voltak kripták, pecsétesek, mélyükön nyálkás múmiák;
Voltak vért gőzlő fellegek, iszapban csúszó viperák.
Voltak formátlan embriók egy üstben, amely bugyogott;
Voltak csírázó milliók, meg nem született démonok.

Kővé fagyott az agyvelőm s ólommá dermedt a szívem;
De visszatértem vakmerőn, honnan előttem senki sem.
Ha minden remény hátat ád, én vagyok az, ki megsegít;
Méregpohárban nyújtom át az alvilág gyümölcseit.

Az őrült kobzos dala

7 hozzászólás
NewL P>!

A költők veszélyesek, mert hisznek abban, amit megverselnek… legalábbis amikor megverselik.

76. oldal

Noro >!

Az ő istenei egyszerűek és érthetőek; Crom köztük a legfőbb: egy nagy hegyen él, ahonnan végzetet és halált oszt. Hasztalan Cromhoz imádkozni, mivel ő sötét, vad isten, aki gyűlöli a gyengéket. De az embert születésekor bátorsággal, elszántsággal és lehetőséggel ruházza fel, hogy megölje az ellenségeit, és a kimmériai szerint ez volt a legtöbb, amit az isten tőle elvárhat.

Az Elefánt Tornya

Kapcsolódó szócikkek: Conan · Crom
Noro >!

Ódonságtól álmos, bágyadt házak pislognak
A patkány-rágta, elfeledett, céltalan utakra –
De lopva, ólálkodva mily torz alakok osonnak
A vén sikátorokban, ha véget ér a Hold égi útja?

Arkham

maneki_neko>!

A tegnap isteneiből lesznek a holnap ördögei.

18. oldal

Carmilla >!

Az én hazámban egyetlen éhezőtől sem tagadják meg az ételt, de ti, civilizált emberek bizonyára megkéritek az árát, ha ugyanolyanok vagytok, mint a többi hasonszőrű, akit eddig megismertem.

158. oldal, A végzet árnyéka (Cherubion, 1992)