Riikka Pulkkinen finn

Mindig lesznek pillanatok az életben, amikor úgy érzed, hogy a világ úgy áll előtted, akár egy kibontásra váró ajándék.

34-35. oldal

– Egy nőnek csak két dologra van szüksége az életben: humorra és egy piros magassarkúra – mondta. – A doktori cím előnyt jelent, de nem feltétel.

183. oldal

Elönt a boldogság, bebújik az ujjaim hegyébe.

128. oldal

Szeptember van, az ég magas kupola, a levegő áttetsző. A város még mit sem sejt a télről.

127. oldal

A mosott ruha egész idő alatt a szellőzőablakokban szárad, a végtelen keddek egyhangúságát ünneplő zászlóként.

171. oldal

Senki mást nem szabad a saját túlélésünk zálogává tenni.

235. oldal

A te szerelmed csakis a tiéd, így kell gondolnod. Nem a börtönöd, és a szabadságodat sem korlátozza.

262. oldal

Álmokból szőttek minket, az álmokat pedig belőlünk.

146. oldal

Senki nem viselheti a felelősséget egy másik ember összeomlása miatt.

260. oldal

Az élők semmit sem tudnak a halálról, de a haldoklás, ez a hosszan elhúzódó aktus beszüremlik az élők mindennapjaiba. Az idő lelassul, a valóság körül felépül a fájdalom fala, melynek belsejében a haldokló és kísérői a maguk áhítatos rituáléit végzik.

15. oldal, 2. fejezet (Gondolat, 2013.)