Richard Whelan

…Capa még mindig hitt abban: semmi sem olyan sikeres, mint a siker illúziója – és igaza lett.

408. oldal (XXXVI. fejezet)

Capa hamarosan átvette a hatalmat a lakásban, mert reggelenként órákig ült a fürdőkádban és detektívregényt olvasott. (Davisnek az volt a benyomása, hogy ezzel a napi rítussal alakult át André Friedmannból Robert Capává.)

257. oldal (XXIII. fejezet)

Ma jól fogok viselkedni. Nem sértegetem a kollégáimat, és egyszer sem fogom azt mondani, hogy kitűnő a munkám.

430. oldal (XXXVII. fejezet)

Pedig várt rá valami, hogy új fényt és izgalmat hozzon az életébe, legalábbis ideig-óráig. Egy hollandiai utazásról – ahol a háború utáni súlyos élelmiszerhiányról és munkanélküliségről készített riportot – visszatérve Capa Irwin Shaw-val beszélgetett Párizsban, a Ritz halljában, mikor Ingrid Bergman – szórakoztató műsorkörútra indulva a németországi amerikai csapatokhoz – bejelentkezett a szállodába. Aznap délután a két férfi egy levélkét küldött neki:

Tárgy: Vacsora, 1945. VI. 6. Párizs, Franciaország
Címzett: Miss Ingrid Bergman

1. Ez közösségi próbálkozás. A közösség Bob Capából és Irwin Shaw-ból áll.
2. Eredetileg virágot is akartunk küldeni levelünkkel, amelyben ma estére meghívjuk vacsorázni – de miután megtanácskoztuk a dolgot, megállapítottuk: csak virágra vagy vacsorára, vagy csak vacsorára vagy virágra van pénzünk, mind a kettőre nem. Szavaztunk, és a vacsora kis szótöbbséggel győzött.
3. Felmerült, hogy amennyiben nem érdekli a vacsora, küldhetünk virágot. Erről eleddig még nem született döntés.
4. A virágon kívül még sok kétes tulajdonságunk van.
5. Ha többet írunk, nem marad miről beszélnünk, mivel bűbájkészletünk korlátozott.
6. Felhívjuk 6 óra 15-kor.
7. Nem alszunk.

Aláírók:
Repesők

Bergmann el volt bűvölve, s amikor felhívták, elfogadta a meghívást, annak ellénére, hogy életében nem hallott sem Shaw-ról, sem Capáról. „Pompás este volt – írta Bergman évekkel később. – Csodálatosan éreztük magunkat. Egy kis vendéglőben vacsoráztunk. Megismertem a barátaikat. Mind nevettünk, mind táncoltunk. A legelső estétől kezdve nagyon megkedveltem Bob Capát.” Capa pedig a legelső estétől, nagyon is érthető módon, fülig szerelmes lett Bergmanba. De a színésznőnek másnap tovább kellett utaznia Németországba, s bár az este csodálatos volt, nem ígért folytatást. Különben is, mindenki úgy tudta, hogy a színésznő boldog házasságban él, és az erény mintaképe.

340-341. oldal

Én nem szép képeket kívánok csinálni – érvelt ilyenkor Capa. – Történeteket akarok elmondani. Az ember sosem tudja, mikor történik valami. Pont akkor is történhet, mikor elmegy a fény. Inkább legyen egy erőteljes képem, amely technikailag gyengébb, mint a fordítottja.

249. oldal (XXIII. fejezet)

Tárgy: Vacsora, 1945. VI. 6. Párizs, Franciaország.
Címzett: Miss Ingrid Bergman
1. Ez közösségi próbálkozás. A közösség Bob Capából és Irwin Shaw-ból áll.
2. Eredetileg virágot is akartunk küldeni levelünkkel, amelyben ma estére meghívjuk vacsorázni – de miután megtanácskoztuk a dolgot, megállapítottuk: csak virágra vagy vacsorára, vagy csak vacsorára vagy virágra van pénzünk, mind a kettőre nem. Szavaztunk, és a vacsora kis szótöbbséggel győzött.
3. Felmerült, hogy amennyiben nem érdekli a vacsora, küldhetünk virágot. Erről eddig még nem született döntés.
4. A virágon kívül még sok kétes tulajdonságunk van.
5. Ha többet írunk, nem marad miről beszélnünk, mivel bűbájkészletünk korlátozott.
6. Felhívjuk 6 óra 15-kor.
7. Nem alszunk.
Aláírók:
Repesők.

319. oldal

Capa naponta többször is beugrott telefonálni, szövegeket és képaláírásokat diktálni riportjaihoz, és megcsipkedni vagy megpaskolni az irodában dolgozó csinos fiatal nők fenekét (ideértve a nélkülözhetetlen Crockyét is akit átcsábított a Life-tól). De legszívesebben irányította az üzletet a lenti kávéházból, ahol a legkomolyabb ügyekről tárgyalva teljes gőzzel és átéléssel flipperezett, hunyorogva, mert az alsó ajkán fityegő elmaradhatatlan Chesterfield füstje belement a szemébe.

389 - 390. oldal

A koszorú szalagján egyszerűen csak annyi állt : „A notre ami.”

405. oldal

Friedmann Endre Ernő 1913. október 22-én született Budapest pesti oldalán.

(első mondat)

Justin huszonöt éves felesége, Elaine ragyogóan szép nő volt, pompás alakú, nagyon nőies és kacér, káprázatos hirtelenszőke hajsörénnyel, ami miatt Capa Pinkynek (Rózsaszínecskének) nevezte el. Mint Pinky később felidézte, ő és Capa „első pillantásra tudták, hogy valami elkezdődött”. Házassága Justinnal már válságba jutott, csak elválniuk nem sikerült még.
Pinky vöröses haja Gerdára emlékeztetett, és lehengerlő modorában is volt valami Gerdáéból, de egyébként a két nő nagyon különbözött egymástól. Míg Gerda kemény, gyakorlatias, ambiciózus, vállalkozó szellemű és tehetséges volt, a „függő és gyerekes Pinky – emlékszik vissza egy közös barátjuk – képes volt az egész délelőttöt szempillája festésével tölteni abban a hiszemben, hogy valami nagyon fontosat csinál”. De szép volt – nem csoda, hogy Capa nem tudott ellenállni neki. És frivolsága is megnyugtatóan hatott: nem vette őt túlságosan komolyan. Ráadásul a házassága is kötötte; és még jó ideig kötni fogja, hogy ne akaszkodhasson a nyakába senkinek. Addig is remekül eltölthetik együtt az időt sok nevetéssel és szórakozással. Még szerelmesdit is játszhatnak, amíg a játék játék marad. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy akkoriban Capának nagyobb szüksége volt a háború izgalmaira, mint a szerelemre.

262. oldal