Richard Morgan brit

Ússz az árral, sosem lehet tudni, mit sodor eléd.

Ám az asszony életének az előző hónapban hirtelen vége szakadt egy gyors és gyógyíthatatlan láz miatt, melyet talán egy szórakozott isten küldött rá, mivel elkerülte figyelmét annak tisztes és buzgó vallásossága.

12. oldal

– Miért ragaszkodsz a beteges gondolataidhoz?
– Nekem bejön a beteges. Talán neked is megtetszene, ha kicsit nyitottabb lennél.

– Nem kaszabolhatsz le azzal az átokverte kardoddal mindenkit, aki az utadba áll! A városban nem így megy az élet! Már nem!
– Hát, tudod… – Ringil a körmét nézegette. – Kihagytam pár évet.

Az emberek megfélemlítéséhez nincs szükség szörnyekre. Az igazi szörnyek mindig csalódást okoznak. A láthatatlan fenyegető erő, amiről mindenki csak pletykál, attól félnek igazán.

313. oldal

Örülnék, ha nem gyújtana rá idebent.
— Én meg annak örülnék, ha agyvérzést kapna, de nem hiszem, hogy megteszi nekem ezt a szívességet.

Halálnyugodt, kifogástalan ügyvédekről volt szó, akik hatalmas elánnal építették a karrierjüket. (…) Csak egyetlen dolog okozott nekik gondot. Miközben éhes hiénaként rótták a köröket bíróság márványpadlóján, képtelenek voltak rávilágítani a háború (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik a tiédtől különböző egyenruhát viselnek), az indokolható veszteség (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan egyenruhát viselnek, és ebből bizonyos előnyök származnak) és a vétkes gondatlanság (olyan emberek tömeges legyilkolása, akik ugyanolyan ruhákat viselnek, mint te, anélkül, hogy ebből bármi előny származna) közötti apró különbségekre.

(…) ha valaki túlságosan sokat foglalkozik az eljövendő világgal, az jó eséllyel azt jelzi, hogy nem igazán boldogul az ittenivel.