!

Richard C. Morais

KatalógusnévMorais, Richard C.

Könyvei 3

Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke
Richard C. Morais: The Hundred-Foot Journey
Richard C. Morais: En fransk curry

Népszerű idézetek

lauranne>!

Ezt az arckifejezést sokszor láttam később, ahogy jöttem-mentem Franciaországban – csak a gallok tudnak ilyen nukleáris utálattal nézni az alsóbbrendűekre –, de azt az első alkalmat sosem fogom elfelejteni.

Athenaeum, 2011,88.

Titina>!

Csak nézett ki az ablakon, melynek üvegén patakzott az eső, mintha odafönt valami összetört szívű istennő zokogott volna bánatában.

151. oldal

Moni_bahn>!

És azon az éjszakán, miután kihancúroztuk magunkat, úgy aludtunk el, hogy fenekével belesimult az ölembe, és olyan elégedetten bújtunk egymáshoz, mint két marokkói mandulás kifli.

ibelieveinmyshelf P>!

Mami kedvesen elmosolyodott és azt mondta: – Soha ne ijedj meg az új dolgoktól, Hasszán. Ez nagyon fontos. Ez az élet sója.

35. oldal

magdi_konyvtara>!

A végzet az hatalmas dolog.
Nem lehet elszaladni előle. Utoléri az embert.

74. oldal

magdi_konyvtara>!

„Pár hete – mondta madame Degeneret egy megvető horkantás kíséretében – egy agyatlan turista túl gyorsan jött be az autójával és elütötte annak a hat kiskacsának az anyját. Ez a kicsiknek általában a végét jelenti, mert a többiek halálra csípik őket. De ez az öreg madár a gondjaiba vette az árvákat. Beengedte őket a saját fészekaljába. … Non, non madame. Az a kacsa addig él, ameddig akar. Én ugyan meg nem ölöm. Hát miért? Egy májért? Nem lenne egy nyugodt éjszakám se. Képzelje el. Egy kacsa, amelyikben több érzés van, mint egy emberben. Azt én nem bírnám.”

154. oldal

Bomarie>!

Papa azt mondta, hogy először az illatába szeretett bele. Éppen egy könyvtári könyvet olvasott nagy buzgón, amikor kábító erejű csapati- és rózsavízillat csapta meg az orrát.

bogancs213>!

Annak a vaddisznófejnek a szeme szegeződik Malloryra, a levágott fej különös módon tele van élettel, és Mallory, aki mindig bátor volt, most ugyan remegve, de határozottan viszonozza az állat pillantását. És ott, annak a két csillogó szemnek a mélyén meglátja élete mérlegét, a követelések és tartozások, a megvalósított elképzelések és bukások, az apró jócselekedetek és az igazán kegyetlen tettek végtelen listáját. És végre kicsordul a szeméből a könny, elfordítja a fejét, mert képtelen rá, hogy az egészet végignézze, mert anélkül is tudja, milyen szörnyen elbillen a mérleg, milyen régóta nem kerülnek oda jótettek, csak a hiúság és az önzés okozta tartozások szaporodnak tovább és tovább. És önkéntelenül felkiált, irgalmat kér, kiáltása betölti a kápolnát, de nincs más tanú, csak egy fehér agyarú, furcsán vigyorgó, festett vaddisznófej.

149. oldal

tshehip>!

…szerintem az embernek úgy kell együtt változnia az idővel, hogy ne elveszítse a legbelső lényegét, hanem megújítsa. Változni pusztán a változás kedvéért, valami biztos pont nélkül, ez puszta feltűnősködés.

258. oldal (Athaneum, 2011)