!

Richard Brautigan amerikai

1935. január 30. (Tacoma, Washington, USA) – 1984. május 27. (Bolinas, Kalifornia, USA)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 1 film

Teljes névRichard Gary Brautigan
Nemférfi

Képek 3

Könyvei 19

Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában
Richard Brautigan: Görögdinnye édes levében
Richard Brautigan: Hogy el ne fújja mind a szél
Richard Brautigan: Egy déli tábornok nyugatról / Hogy el ne fújja mind a szél
Richard Brautigan: A gyep bosszúja
Richard Brautigan: In Watermelon Sugar
Richard Brautigan: Sombrero Fallout
Richard Brautigan: The Tokyo-Montana Express
Richard Brautigan: Dreaming of Babylon
Richard Brautigan: Trout Fishing in America

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár Európa · Rakéta Regénytár Magvető

Antológiák 3

Bart István (szerk.): Entrópia
Faragott koporsók
Louise Welsh (szerk.): Ghost

Róla szóló könyvek 1

Abádi Nagy Zoltán: Mai amerikai regénykalauz

Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

Abban az időben az emberek még maguk teremtették meg a képzeletvilágukat, és olyan volt ez, mint a házi sütés. Ma az álmaink amerikai egyenutcára hasonlítanak, amelyben egyforma éttermek sorakoznak. Néha már arra gondolok, hogy az emésztésünk sem egyéb, mint Hollywoodban felvett hangsáv, amelyet a tévéhálózatok közvetítenek.

gesztenye63 P>!

Nézzünk szembe a dolgokkal: olyan gyerek voltam, aki nem szereti elvégezni a rábízott feladatokat. Ahol meg lehetett kerülni a munkát, én megkerültem. Azt nem hiszem, hogy lusta voltam, mert sok mindent csináltam, de mindig csak olyasmit, amihez kedvem volt, mert már akkor utáltam a megalkuvást.

vargarockzsolt>!

Mindig is szerettem volna egy olyan könyvet írni, amelyik emberi szükségletet fejez ki, és az az utolsó szava, hogy majonéz.

Előjáték a majonéz-fejezethez

Kapcsolódó szócikkek: majonéz
2 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Most, hogy itt ülök 1979. augusztus 1-én, a múlthoz tapasztom a fülemet, akár egy ház falához, amely nincs többé.
Vörös szárnyú gulyamadarak hangját hallom, s ahogy a szél a nádbuzogányokat zizegteti. Úgy zörögnek a szélben, mint kísértetkardok a csatamezőn, és a tó állhatatosan püföli a partot, amelyhez én is odatartozom a képzeletemmel.

gesztenye63 P>!

Aki az öregeket hallgatja, az nem úgy tesz szert anyagi javakra, mint akinek újságkihordó-körzete van. Én mindig igen jó hallgató voltam.

Kkatja P>!

    Mereven bámult bennünket, és most hirtelen úgy nézett ki, mintha ott se volna. Csak ült és mosolygott – borzasztó volt. Műfogsorán úgy lógott a fény, mint egy kis kivilágított koporsó. Rossz formában volt, és maga a forma is alig volt emberi.

239. oldal

1 hozzászólás
Kkatja P>!

     – Rejtsen el, Amigo Mellon – mondta. Hajszálra úgy festett, mint Humphrey Bogart a Magas-Sierrában, csak éppen pöttöm volt, hájas és kopasz, és a leginkább lelkifurdalásban szenvedő üzletembernek lehetett nézni, mert valahonnét egy egy aktatáskát is elővarázsolt, és a hóna alá plántálta.

235. oldal

1 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

Nem volt mit tennem, mert az én testem meg olyan lett, mint a világ fölé feszített telefondróton ülő madarak, ha a drótot gyöngéd felhők pofozgatják.
Megdöntöttem a lányt.
Olyan érzés volt, mint amikor az örök 59. másodperc átmegy 60-ba, és kábán mered maga elé.

32. oldal

Csabi P>!

Számtalan kofferje tömve volt régi holmikkal. Mutatott egy csupa kórház képeskönyvet, az olasz Vöröskereszt adta ki. A könyv első lapját Mussolini fényképe díszítette. Számomra kicsit nehéz volt felismerni, mert nem fejjel lefelé lógott, lámpavason. Az öregasszony azt mondta, nagy ember volt, csak túl messzire ment. – Sose bratyizzon, fiam, a némettel – mondta.

163. oldal (Egy déli tábornok az amerikai polgárháborúban)

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini
Csabi P>!

Ruha semmi nem volt rajta, és fenekének látványára felfrissült az evolúcióba vetett hitem.

224. oldal (Egy déli tábornok az amerikai polgárháborúban)

1 hozzászólás