!

Réz Pál magyar

1930. július 25. (Arad) – 2016. május 11.

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Réz_Pál
Életrajz

Könyvei 7

Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben
Réz Pál: Apollinaire világa
Réz Pál: Harmonikus tépett lélek
Réz Pál: Voltaire világa
Réz Pál: Szomory Dezső
Réz Pál: Proust
Réz Pál: Kulcsok és kérdőjelek

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Írók Világa, Irodalomtörténeti Kiskönyvtár, Arcok és vallomások

Szerkesztései 28

Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I-II.
Réz Pál (szerk.): Magyar Erato
Réz Pál (szerk.): Huszadik századi francia novellák
Réz Pál (szerk.): Szerelem
Réz Pál (szerk.): És várlak téged, tudhatod
Réz Pál (szerk.): Hajnali részegség
Réz Pál (szerk.): Irodalmi szakácskönyv
Réz Pál – Domokos Mátyás (szerk.): Erőltetett menet
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
Réz Pál (szerk.): Szerenád – Magyar költők szerelmes versei

Fordításai 66

Jorge Semprún: A nagy utazás
Jean-Paul Sartre: Az Undor
Milan Kundera: A regény művészete
André Gide: A pénzhamisítók
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
Milan Kundera: A függöny
Jules Verne: A makacs Keraban
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve
Christiane Rochefort: Házasság párizsi módra

Antológiák 3

Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.
Lakatos András (szerk.): A napsütötte sáv
Alexander Brody (szerk.): Alibi 20

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Egyszer, akkor már a Sirály megjelent, [Zelk Zoltán] bejött, és fölmentünk a galériára a mélyvízből, ott beszélgettünk. Pár perc múlva a szomszéd asztalnál felállt egy csinos, harmincöt-negyven éves nő és azt kérdezte, leülhet-e. Persze, mondta Zelk, felállt, bemutatkozott, én is, leültünk. A nő azt mondta: mondanék valamit, és elkezdte mondani a Sirályt. Lényegében elmondta, könyv nélkül. Leesett állal hallgattuk, ugye, nagyon hosszú vers… akkor még könyvben nem jelent meg, mert volt benne egy sor, amit egy ideig nem engedtek, azt, hogy „kifosztották a gyászomat”. A nő pedig mondta, mondta, leesett állal hallgattuk, zavarba jöttünk, ugye átadtam a kardot Zoltánnak, ő volt a főszereplő ezek után… Hát ez nagyon szép, mondta Zelk, hogy könyv nélkül tudja. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, maga biztos valami tanár vagy irodalmár, furcsa, hogy még nem találkoztunk. Erre a nő elmosolyodott, hogy nem, ő nem tanár és semmi ilyesmi. Hát micsoda, kérdezte Zoltán. Én a Rákóczi téren dolgozom, mondta a nő. Ott ültünk fejbe vágva, aztán egy idő múlva Zelk felállt és kezet csókolt a nőnek, majd a nő elment. Szép történet, ugye?

86-87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zelk Zoltán
11 hozzászólás
>!
Kuszma P

Ronda egy nép ez a mi népünk, kérlek tisztelettel. És ezt nem mint zsidó mondom, hanem mint magyar mondom. Komisz, ronda nép vagyunk. Ha egy pici hatalomhoz jutunk, elviselhetetlenek vagyunk. Ha ellenőrök vagyunk a villamoson, már meg lehet tőlünk őrülni.

224. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Horthy fehér lovon bevonult Váradra, ami persze úgy történt, hogy a fehér lovat vonaton lehozták a váradi pályaudvarra, mert nem Pestről jött lovon. Kirakták a lovat, ott Horthy ráült, és végigment a körúton. De hát ezt mi nem tudtuk. Hogyha tudtuk volna, azt hiszem, akkor is elfogadtam volna, tízéves voltam. Az erkélyről néztük, őrjöngtünk, apám is nagyon boldog volt. Nem mintha a román időkben olyan borzasztó rossz lett volna, valljuk be, de azért nagyon nagy boldogság volt. Vaiszlovich Emil szállodás állítólag aranyjászolt csináltatott Horthynak, aki ebből etette meg a lovát. Vaiszlovichot egyébként koncentrációs táborban verték agyon, mert ő is zsidó volt.

25. oldal

5 hozzászólás
>!
Kuszma P

Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.

110. oldal

4 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az a baj az ilyen emlékekkel, hogy az ember már nem arra emlékszik, ami történt, hanem arra, hogy is mesélte ezt el húsz évvel ezelőtt, tíz évvel ezelőtt, harminc évvel ezelőtt. És már a sztorit színezi, kerekíti tovább vagy rövidíti, és már régen nem az esemény van, hanem a lemez, amit elmondasz.

(első mondatok)

>!
Csabi P

Egyébként, ez talán érdekes, [Tamási Áron] fejben írta a dolgait, séta közben. Rengeteget sétált, ehhez nyilván a falusi gyerekkor is hozzájárult. Formálta a mondatokat. És amikor leült, akkor már jóformán nem javított. Egy egész novellát megírt fejben. De nem úgy, hogy a cselekményt, mert nem is az a fontos nála, hanem a mondatokat. És azok azért olyan ravasz mondatok, néha, mondom, túl ravaszak is, és ezeket tökéletesen kidolgozta, és amikor leült, akkor, mint egy magnetofonban, benne volt a novella, és csak le kellett írnia.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tamási Áron
5 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum P

Vele [Karinthy Ferenc] nem lehetett viszont viccelni. Mint általában azokkal, akik másokkal ilyen kegyetlen vicceket csinálnak. A legérzékenyebb pontja az apja volt. Amit nem is csodálok, mert, mondjuk, Karinthy Frigyes fiának lenni nem könnyű feladat. Volt a vicc akkoriban, hogy mi a különbség a Hamlet és a Budapesti tavasz között? Az, ugye, hogy a Hamletben benne van az apja szelleme, a Budapesti tavaszban meg nincs.

191. oldal (Magvető, 2015)

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Aztán jöttünk ki, a folyosón a Magyary nevű belgyógyász jött szembe. Köszön, szervusz, Pali. Mondom neki, hogy Zelknél voltunk. Erre elkomorodott, s azt mondta: irreverzibilis. Később [Csurka] Pista a liftben megkérdezte, mi az, hogy irreverzibilis. Hát, mondom, visszafordíthatatlan. Meg fog halni. Erre elkezdett zokogni. Ha én ezt a kettősséget el tudnám mondani, le tudnám írni, hogy van az egyik Csurka, aki kiáll és elkezd zsidózni, mint egy hentes, és a másik, aki Zelk halálán ennyire meghatódik, szóval ha erre képes lennék, a világ legnagyobb írója volnék.

88. oldal

10 hozzászólás
>!
Ezüst P

Déry mondta egyszer, azért, hogy az ember kibe szeret bele, azért nem felelős. De hogy kivel él le egy életet, azért felelős. És ez nagyon jó mondás.

240. oldal

>!
olvasóbarát P

Neki [az apjának] egyébként az volt az elmélete, hogy azért is jobb dolog nem irodalmárnak lenni, mert nem jó az írókat megismerni, azok nagyon ronda fráterek, akkor nem lehet a műveiket élvezni, jobb távol lenni tőlük. Hát, ebben sok igazság van, hogy jobb csak olvasni az írásaikat. Igaz, hogy ebben van valami?
Rengeteg igazság van benne.

197. oldal, 8. Serpolette

Kapcsolódó szócikkek: irodalmár
3 hozzászólás