Révész Sándor magyar

Antall József kamikazekormánynak nevezte a kabinetjét, de csak részben volt az. Önmagát megsemmisítette ugyan, de célba nem talált.

179. oldal

Televízió nem létezett, az üléseket a rádió nem közvetítette. Nem volt miért szónokolni és szerepelni, inkább csak a rend és az önigazolás kedvéért, valamint megszokásból jártatták a szájukat az ülésteremben a képviselők.

83. oldal

Horn 1994-ben mindent megtett azért, hogy pártja ne egyedül kormányozzon. 1998-ban pedig mindent megtett azért, hogy a továbbiakban egyedül kormányozhasson. Folyamatosan kritizálta és igyekezett lejáratni az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor által vezetett Belügyminisztériumot. 1998-ban Fenyő János meggyilkolása után kijelentette, hogy „ami itt van, az nem közbiztonság”. Ugyanebben a hónapban megkötötte Szlovákiával a keretmegállapodást a bős-nagymarosi vízlépcsőről. A rendszerváltás egyik központi, szimbolikus, az SZDSZ számára kiváltképp fontos ügyben vette semmibe koalíciós partnerének álláspontját. Az SZDSZ hívei és politikusai együtt tüntettek az összes ellenzéki párttal, a MIÉP-ig bezárólag a vízlépcső ellen. Hiába vétózták meg a keretmegállapodást a szabad demokrata miniszterek, az is rájuk égett.
Akik a kormányt hatalmon akarták tartani, azoknak nem volt rá okuk, hogy az MSZP helyett az SZDSZ-re szavazzanak. Akik meg akarták buktatni, pláne nem szavaztak rá. Az SZDSZ-nek nem volt markáns mondandója, a „Tartsuk a jó irányt” jelszónál üresebbet nehéz lett volna találni.

196. oldal

Az országgyűlési választásokon a két kormánypárt megszerezte a szavazatok 66 és a mandátumok 84 százalékát. A 199 nyílt kerületből 91-ben nem is volt választás, mert nem volt választék. Egyetlen jelölt indulhatott csupán.

75. oldal

Bethlen István nehéz örökséget hagyott utódjára. A gazdasági válság által megviselt, hatalmas államadósság terheit nyögő, tömeges munkanélküliséggel, mélyülő tömegnyomorral küszködő ország szekerét Károlyi Gyula grófnak (Károlyi Mihály unokatestvérének) kellett volna kihúznia a kátyúból. Sok kedve nem volt hozzá, de megpróbálta.

95. oldal

Matuska Szilveszter éppen jókor robbantotta fel a biatorbágyi hidat, hogy arra hivatkozva bevezethessék a statáriumot, és annak keretében koncepciós perben halálra ítélhessenek és a széles körű nemzetközi tiltakozás ellenére kivégezhessenek két kommunistát, Sallai Imrét és Fürst Sándort.

96. oldal

Az 1945-ös volt a magyar történelem legszabadabb választása 1990 előtt. Csakhogy Vorosilov marsall és a kormánykoalíció pártjai szabták meg, ki indulhat azon. Csak a kormánypártoknak volt esélyük, azok pedig előre kinyilatkoztatták, hogy az eredménytől függetlenül továbbra is ők fognak kormányozni együtt.

119. oldal - 1945: A választás szabad, na de a választék...

Paradox módon éppen a legsúlyosabb pártállami múlttal rendelkező miniszterelnök alatt lett az ország gazdasági és politikai tekintetben is a legnyugatosabb, ráadásul olyan kormányfő alatt, aki a pártállami múltját a pufajkájával együtt a legkihívóbban vállalta.

195. oldal

Aki a Magyar Közösség-per, Kovács Béla elhurcolása és Nagy Ferenc emigrációba kényszerítése után még mindig nem tudta volna, hogy a kommunisták által célpontként kijelölt politikusok csak az emigrációt választhatták a börtön helyett, azok 1947 végére már eléggé biztosak lehettek ebben.

144. oldal

1904 novemberében Tisza az egyik sameszával beadatott egy házszabály-módosítást, amely az ellenzéket lényegében tehetetlenségre ítélte volna. Erről (az obstrukció miatt késő, határidős törvényjavaslatokkal összekötve) a másik sameszával, a házelnökkel a házszabályt semmibe véve azonnali szavazást rendeltetett el úgy, hogy a házelnök meglengetett egy fehér zsebkendőt, amit a képviselők nem tudtak mire vélni. Többségük felállt a helyéről, hogy megtudja, miről van szó, s mivel ekkor a felállás jelentette az igen szavazatot, a házelnök a javaslatokat elfogadottnak nyilvánította.

16. oldal