Révész Béla magyar

ELSŐ KÖNYV „Ady Endre életének történetéről írni, Ady Endréről /% emlékeket írni, Adyról, a meghaltról írni…
Milyen idegen, ijesztő, fantasztikus föladat ez a számomra. Hiába földelték el a kerepesi temetőben, velem van azóta is mindenütt…
Az elgondolkozásnak, a beszámoló, valló elrévülésnek nincs olyan pillanata, hogy őt ne érezném…
A testi alakja mellém ül, rámlélekzik… és megejt a hangulattal, amikor a pesti uccák orgiázó sötétjében egymáshoz dőlten rostokoltunk… Rámlibben a „Három Holló” „korcsmagőze" és a függöny ös szaletliben ő emeli rám sörényes szép fejét…
Együtt élünk a párizsi „Bakony" sűrűjében és ő föltárja életét testvéri odaadással…
Jön velem szembe a szomszéd redakciós szobából és frissen fogant verset mutat…
A velencei lagúnák mély árnyékában tükrözik az iszalagAsszony fáradt figurája és síklik a hajnali gondola hallgató hármunkkal…
Tiszta jóillat rámlegyez és közesközepén ülök az* érmindszenti családi körnek…
Mennyi ábrája a hosszú időnek, amíg éltem vele, és mind lüktet, forog, színét, ízét mutatja körülöttem …
Látom, amint írás fölé hajol; érzem az ujjainak érintését, ahogy megfogja a kezemet; nagy, csudálatos szemeinek csillanása poemát gyújtogat és hunyorog mókás beszédességgel, ha huzakodik velem; érdes hangja milyen különös, ha felémhajoltan bizalmasan dalolgat és milyen szuronyos, csattogó, ha a közénktévedt rossz emberrel kikezd… és a mámorok felejtkező, vadult, pogány, miséző, harapós órái, amikből kitelnék jó néhány esztendő …

Előszó

A megszükült ürben eldöcögött a göncölszekér, amelynek első ökrét a kis cigánygyerek vezeti, leszállt a tejut és aranyesővel szemelte le magáról a szalmát, amely nem fért már a testén; terhes, babonás éjszaka volt, amely istentkereső titkok alatt meggyörnyedt régi magyar idök vizeiről ideuszott a félelemgályákon.

84. oldal