René Guénon francia

A modern ember általánosan képtelen elgondolni más tudományt, mint a számlálható, mérhető vagyis a csak anyagi dolgokét, tudniillik a mennyiségi szempont kizárólag ezekre érvényes; és pontosan a minőség mennyiségre redukálásának igénye a modern tudomány fő jellegzetessége.

98. oldal

Amikor a régi fejedelmek azt akarták, hogy a természetes erények minden ember szívében világossá váljanak, előbb saját fejedelemségük helyes kormányzására fordították figyelmüket. Amikor fejedelemségüket helyesen akarták kormányozni, előbb megfelelő rendet teremtettek családjukon belül. Rendet akarván teremteni családjukon belül, előbb saját maguk tökéletesítésén munkálkodtak. Tökéletesíteni akarván saját magukat, előbb szívük irányulásait szabályozták. Szívük irányulásait szabályozandó, előbb akaratukat tették tökéletessé. Tökéletessé akarván tenni akaratukat, előbb tudásukat fejlesztették. A tudást pedig úgy lehet fejleszteni, ha a dolgok lényegét tanulmányozzuk. Ha megvizsgáltuk a dolgok lényegét, tudásunk a legmagasabb fokra emelkedik. Ha tudásunk a legmagasabb fokra emelkedett, akkor az akarat tökéletes lesz. Ha az akarat tökéletes, akkor a szív irányulásai is megfelelőek lesznek. Ha a szív irányulásai megfelelők, akkor az egész ember is hibáktól mentes lesz. Ha az ember tökéletesítette magát, akkor rend lesz a családban is. Ha rend honol a családban, akkor a fejedelemség kormányzása is helyénvaló lesz. És ha a fejedelemség kormányzása is megfelelő, akkor az egész birodalom békének örvend.

34. oldal, Konfucius

Az ember, csak akkor állíthat helyre valamit, ha annak – legalábbis egykor – tényleges léte volt…

A filozófia tehát a magyarázatkísérleteivel, önkényes elhatárolásaival, haszontalan finomkodásaival, szüntelen összezavarodásaival, céltalan vitáival és következetlen szócsépléseivel valamiféle meglehetősen gyerekes játéknak tűnik a szemükben; másutt már beszámoltunk annak a hindunak a véleményéről, aki amikor először hallotta egyes európai filozófusok elképzeléseit fejtegetni, kijelentette, hogy ezek legfeljebb egy nyolcéves gyermek számára megfelelő gondolatok.

117. oldal, 2. rész - A közeledés lehetőségei; I. fejezet - Meddő próbálkozások (Attraktor, 2023)

…senki sem járhat több úton is egyszerre, és ha valaki egyszer egyre rálépett, azt helyes követnie kerülőút nélkül a célig, mivel az egyikről a másikra való áttérés a legbiztosabb módja a saját fejlődése hátráltatásának.

Szükség, hogy botránkozások essenek, de jajj annak az embernek,
aki által a botránkozások esnek…

Joggal tehető fel a kérdés, hogy hogyan jöhet létre bizonyos képességek ennyire általános és teljes elsorvadása. Ahhoz, hogy ez végbemehessen, az embernek mindenekelőtt minden figyelmét kizárólagosan az érzéki világra kellett fordítania; szükségképpen ilyen módon kellett elkezdődnie a deviáció művének, annak a műnek, amelyről nyugodtan el lehet mondani, hogy a jelen világ „gyártásában” áll, és e mű sikerének feltétele egyfelől a kozmikus ciklus jelen fázisával való összhangjában, másfelől pedig a környezet aktuális feltételeinek „diabolikus” felhasználásában rejlik. Erről egyelőre nem is kell többet mondani; mindazonáltal aligha lehet eléggé csodálkozni ama tudományos – vagy inkább „szcientista” – „népszerűsítők” szónoklatainak ünnepélyes ostobaságán, akik minden alkalommal sietnek kijelenteni, hogy a modern tudomány szüntelenül kijjebb tolja az ismert világ határait, tekintve hogy ez homlokegyenest ellentéte az igazságnak, ugyanis a szóban forgó határok még soha nem voltak annyira szűkösek, mint a profán – állítolagos – „tudomány” elgondolásaiban, mint ahogy a világ és az ember sem volt még soha ennyire összezsugorítva, egészen addig a pontig, amikor már merőben korporális entitásoknak tekintik őket, megtagadva tőlük a valóság bármilyen más rendjével való kommunikáció legcsekélyebb lehetőségét is!

Másfelől azonban, amikor alacsonyabb rendű társadalmi funkcióknak megfelelő elemek veszik át a hatalmat, akkor minden tradicionális doktrína, még a megcsonkított és megváltoztatott is, teljesen eltűnik; a „szakrális tudomány” leghalványabb emléke sem marad fenn, és kezdetét veszi a „profán tudás” uralma – vagyis a tudatlanságé, amely magát tudománynak tetteti és örömét leli saját lényegtelenségében. Mindez néhány szóban összefoglalható: a brāhmaṇák szupremáciája fenntartja a doktrinális ortodoxiát; a kṣatriyák lázadása heterodoxiához vezet; de az alacsonyabb kasztok uralmával intellektuális éjszaka következik be, és ez történt mára a Nyugattal, amely egyébiránt azzal fenyeget, hogy sötétségét az egész világra átterjeszti.

36. oldal

A modern civilizáció valódi anomáliának tűnik a történelemben: mind közül, melyeket ismerünk, az egyetlen, amely tisztán materiális értelemben fejlődött, és szintén az egyetlen, amely semmiféle felsőbb rend princípiumára sem támaszkodik.

(első mondat)

Ezek egy egyre fokozódó materializálódás természetes és elkerülhetetlen következményei, mivel az anyag lényegében sokféleség és megosztás, és ez az, futólag említsük meg, amiért mindaz, ami az anyagból származik, csak viszályt és különféle konfliktusokat képes szülni a népek és az emberek között. Minél mélyebbre merül valaki az anyagba, a megosztás és az ellentét elemei anná jobban megerősödnek és annál nagyobb teret nyernek; ezzel szemben az ember minél inkább felemelkedik a tiszta spiritualitáshoz, annál inkább részesül azon egységből, ami kizárólag az egyetemes princípiumok tudatosítása révén valósítható meg teljesen.

48. oldal