!

René Guénon francia

1886. november 15. (Blois, Franciaország) – 1951. január 7. (Kairo, Egyiptom)

Tudástár · 15 kapcsolódó alkotó

Teljes névRené Jean-Marie Joseph Guénon, arab nevén Abd al-Wahid Yahya
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 26

René Guénon: A modern világ válsága
René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei
René Guénon: Szellemi tekintély és időbeli hatalom
René Guénon: Metafizikai írások II.
René Guénon: Metafizikai írások I.
René Guénon: Megjegyzések a beavatásról
René Guénon: Dante ezoterizmusa / Szent Bernát
René Guénon: Beavatás és spirituális megvalósítás
René Guénon: Általános bevezetés a hindu doktrinák tanulmányozásához
René Guénon: Az ember sorsa a Védánta szerint

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Az Őshagyomány könyvei · Arcticus Libri Religionis Arcticus

Antológiák 3

Rády Sándor Zsolt (szerk.): Az antikommunista
Virág László (szerk.): Hasta I.
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMIV

Népszerű idézetek

Kollográd >!

A modern ember általánosan képtelen elgondolni más tudományt, mint a számlálható, mérhető vagyis a csak anyagi dolgokét, tudniillik a mennyiségi szempont kizárólag ezekre érvényes; és pontosan a minőség mennyiségre redukálásának igénye a modern tudomány fő jellegzetessége.

98. oldal

6 hozzászólás
aled P>!

Az ember, csak akkor állíthat helyre valamit, ha annak – legalábbis egykor – tényleges léte volt…

5 hozzászólás
Kollográd >!

Másfelől azonban, amikor alacsonyabb rendű társadalmi funkcióknak megfelelő elemek veszik át a hatalmat, akkor minden tradicionális doktrína, még a megcsonkított és megváltoztatott is, teljesen eltűnik; a „szakrális tudomány” leghalványabb emléke sem marad fenn, és kezdetét veszi a „profán tudás” uralma – vagyis a tudatlanságé, amely magát tudománynak tetteti és örömét leli saját lényegtelenségében. Mindez néhány szóban összefoglalható: a brāhmaṇák szupremáciája fenntartja a doktrinális ortodoxiát; a kṣatriyák lázadása heterodoxiához vezet; de az alacsonyabb kasztok uralmával intellektuális éjszaka következik be, és ez történt mára a Nyugattal, amely egyébiránt azzal fenyeget, hogy sötétségét az egész világra átterjeszti.

36. oldal

Cneajna>!

Amikor a régi fejedelmek azt akarták, hogy a természetes erények minden ember szívében világossá váljanak, előbb saját fejedelemségük helyes kormányzására fordították figyelmüket. Amikor fejedelemségüket helyesen akarták kormányozni, előbb megfelelő rendet teremtettek családjukon belül. Rendet akarván teremteni családjukon belül, előbb saját maguk tökéletesítésén munkálkodtak. Tökéletesíteni akarván saját magukat, előbb szívük irányulásait szabályozták. Szívük irányulásait szabályozandó, előbb akaratukat tették tökéletessé. Tökéletessé akarván tenni akaratukat, előbb tudásukat fejlesztették. A tudást pedig úgy lehet fejleszteni, ha a dolgok lényegét tanulmányozzuk. Ha megvizsgáltuk a dolgok lényegét, tudásunk a legmagasabb fokra emelkedik. Ha tudásunk a legmagasabb fokra emelkedett, akkor az akarat tökéletes lesz. Ha az akarat tökéletes, akkor a szív irányulásai is megfelelőek lesznek. Ha a szív irányulásai megfelelők, akkor az egész ember is hibáktól mentes lesz. Ha az ember tökéletesítette magát, akkor rend lesz a családban is. Ha rend honol a családban, akkor a fejedelemség kormányzása is helyénvaló lesz. És ha a fejedelemség kormányzása is megfelelő, akkor az egész birodalom békének örvend.

34. oldal, Konfucius

Lunemorte P>!

Ezek egy egyre fokozódó materializálódás természetes és elkerülhetetlen következményei, mivel az anyag lényegében sokféleség és megosztás, és ez az, futólag említsük meg, amiért mindaz, ami az anyagból származik, csak viszályt és különféle konfliktusokat képes szülni a népek és az emberek között. Minél mélyebbre merül valaki az anyagba, a megosztás és az ellentét elemei anná jobban megerősödnek és annál nagyobb teret nyernek; ezzel szemben az ember minél inkább felemelkedik a tiszta spiritualitáshoz, annál inkább részesül azon egységből, ami kizárólag az egyetemes princípiumok tudatosítása révén valósítható meg teljesen.

48. oldal

aled P>!

…senki sem járhat több úton is egyszerre, és ha valaki egyszer egyre rálépett, azt helyes követnie kerülőút nélkül a célig, mivel az egyikről a másikra való áttérés a legbiztosabb módja a saját fejlődése hátráltatásának.

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Egy pillanatra meg kell állnunk egy esetleges félreértést tisztázandó: a modern individualizmusról szólva majdnem kizárólag intellektuális rendbeli megnyilvánulásaival foglalkoztunk, így esetleg felmerülhet, hogy a társadalmi szférában más a helyzet. Amikor az ember legszorosabb értelmében veszi az „individualizmus” kifejezést, hajlamos lehet arra, hogy a közösséget szembeállítsa az egyénnel, és úgy vélje, az állam egyre tolakodóbb jelenléte, együtt a társadalmi intézmények egyre bonyolultabbá válásával, az individualizmussal ellentétes tendencia jele. Nos, erről természetesen szó sincs, mert miután a közösség semmi más, mint az egyének számtani összege, nem lehet ezekkel szembeállítani, ugyanúgy, ahogy magát a modern módon elgondolt államot sem, ami voltaképpen semmi egyéb, mint egyetlen felsőbbrendű princípiumot sem tükröző képviselője a tömegeknek; és itt kell visszaemlékeznünk arra, hogy fenti meghatározásunk szerint az individualizmus pontosan minden szupraindividuális princípium tagadása. Ha tehát a társadalmi szférában konfliktusok támadnak a modern szellemmel egyaránt összeférő tendenciák között, azok nem az individualizmus és valami más között zajlanak, hanem csupán az individualizmus különböző formái között; továbbá azt sem nehéz belátni, hogy minden a sokféleséget egyesíteni képes princípium hiányának ,továbbá az individualizmus által szükségképpen implikált megosztásnak köszönhetően e konfliktusoknak minden eddiginél gyakoribbakká és súlyosabbakká kell válniuk. A megosztás, a világ ebből származó kaotikus állapotával karöltve, a végletesen anyagi civilizáció fatális következménye, ugyanis valójában maga az anyag az, ami a megosztás és a multiplicitás forrása.

91-92. oldal

1 hozzászólás
aled P>!

Szükség, hogy botránkozások essenek, de jajj annak az embernek,
aki által a botránkozások esnek…

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

A szorongás valójában a félelem szélsőséges és mondhatni „krónikus" formája; mármost az ember nyilvánvalóan attól szokott félni, amit nem ismer vagy nem ért, és éppen ez a félelem válik akadályává annak, hogy tudatlanságát legyőzze, mivel arra kényszeríti, hogy elforduljon attól, aminek a jelenlétében a félelmet érzi, és amiben annak okát látja, holott ez az ok csakis benne magában rejlik; azonkívül ezt a negatív reakciót nagyon gyakran követi valóságos gyűlölet az ismeretlen iránt, különösen ha a kérdéses személy többé-kevésbé abban a tévhitben leledzik, hogy ez az ismeretlen olyan valami, ami meghaladja jelenlegi felfogóképességét.

21-22. oldal, A szorongás mint betegség

Kapcsolódó szócikkek: félelem · szorongás
Lunemorte P>!

A cselekvés „mozdulatlan mozgatója” a tudás; nyilvánvaló, hogy a cselekvés teljesen a változás, a „valamivé válás” világához tartozik; és e világ és a szorosan hozzá tartozó korlátok meghaladására egyedül a tudás nyújt lehetőséget; és amikor a tudás mint principiális vagy metafizikai tudás, vagy úgyszólván mint önnön esszenciájában vett tudás eléri a változatlant, önmaga válik a változatlanság birtoklójává, mert lényege szerint minden igazi tudás a saját tárgyával való azonosulásban áll.

47. oldal

2 hozzászólás