Renate Krüger
Katalógusnév | Krüger, Renate |
---|
Könyvei 3
Népszerű idézetek
Amint Cranach a gyógyszertár előtt halad el anyjával, a patikárius előjön a boltjából. Cranach egyszer megkérte, árulja el neki a tintakészítés titkát, hogy a gyors tollrajzokhoz szükséges tust maga is megcsinálhassa. A patikárius most éppen tintakészítéssel van elfoglalva. Milyen szerencsés alkalom, hogy Lukács mester méltóságteljes léptekkel épp erre jár. Lukács nevet, és azt mondja, hogy ezt a méltóságteljes járást voltaképpen anyja szabja meg, és hozzá illik is – ő különben gyorsabb léptekkel járna, most csak egy perce van, hogy benézzen a patikusboltba, mert nagy munka vár rá. De aztán mégiscsak gondosan feljegyzi a receptet, ahogy a patikárius összeállítja előtte a tustintát. A tussal kitűnően lehet majd dolgozni. Cranach ott helyben sebtében felvázolja emberének vonásait, és a kapott tanácsért hálából neki ajándékozza a rajzot.
71-72. oldal
Renate Krüger: Az ifjúság kútja Az idősebb Lucas Cranach regénye
Cranach mint patikus? Bölcs Frigyes bizonyára csodálkozni fog ezen az új érdeklődésen. A festészethez ennek aztán semmi köze. De még sincs kétség, hogy a választófejedelem jóakarattal fogadja majd a vételi szándékot, és megadja udvari festőjének a privilégiumot. Cranach szorgalmas patikusokkal fog dolgoztatni, gyógyszertárában éppolyan rend lesz, mint műhelyében. Kár, hogy Tamás nem ért ehhez is. Vajon nem lehetne-e még belőle esetleg patikus? Cranach halkan fütyörész magában. Képekhez szokott szeme kitágul. Vásárlók és számok hosszú sorát látja maga előtt, jelentős végösszegeket. Szeme még inkább felderül, mert eszébe jut, hogy feleségének a hasa gömbölyödik. A hajdani fáradtság ellenére nem képes a wittenbergi termékenységnek tovább ellenállni. Cranach örömmel látja most együtt, csokorban a jövő képeit: az új utat, a patikát, még egy gyermeket. Színes az élet, fényesen gurul a pénz, kellemes sietséggel. Hála érte az Úristennek, hála ezért is.
De mit szól majd mindehhez barátja, Martinus? Cranach zavartan hagyja abba a fütyörészést, nehogy megsértse a belülről feltörő hangot, Luther Márton szenvedélyes hangját.
– Jusson eszébe kegyelmednek, Lukács mester, a patikus orvosságokat, gyógyszereket ad a betegeknek. A szegény, beteg, rokkant, bűnös emberekre gondoljon, ne a pénzre.
– A pénz magától folyik be akkor is, ha nem gondolunk rá – tiltakozik Cranach. Ám jó, a betegekre gondolok majd.
88-89. oldal
Renate Krüger: Az ifjúság kútja Az idősebb Lucas Cranach regénye
Johannes, a patikus két éve él már Wittenbergben, aminek vonzó új világában készségesen kibontakozik, mert érzi, hogy az is szívesen, hálásan fogadja magába, mindenfelől figyelmével kíséri. Jó dolga van. Éhség, hideg nem kínozza. Azt teszi, azt műveli, amire szíve vágyik. Ő pedig csak tudásra, bölcsességre, tapasztalatra vágyik, nem javakra, biztonságra és tekintélyre. Annyiféle levet vegyíthet össze, amennyit csak akar. Annyi gyökérből vagy levélből készíthet főzetet, amennyit csak talál. Cranach is kedveli, hiszen Johannes különböző színű tintákat és tustintákat állított össze neki. Színük nem változik el se fénytől, se víztől. […]
Az új Tamásnak jó sora van a patikájában. Gyógyszerre mindig szükség van. mindig akadnak betegek.
150. oldal
Renate Krüger: Az ifjúság kútja Az idősebb Lucas Cranach regénye
Egy este lemegy a patikusboltba, ahol Johannes épp különös játékaival foglalatoskodik, szűrleteket állít össze, és választ szét; sikerült már magát méregkeverő meg aranycsináló hírébe kevernie. Csak Cranach tekintélyének köszönheti, hogy még mindig felkeresik a test nyomorúságai miatt – aztán gyakran kapnak orvosságot a szellem és a szív nyomorúságai ellen is. Cranachnak is megvan a maga baja. Rosszul alszik, és az étel sem ízlik neki. Milyen jó, hogy saját patikája van. Johannes különféle szárított növényeket szed össze edényeiből, az egészet egy összetekert zacskóba önti, és azt ajánlja, hogy Borbála asszony főzzön belőle italt.
– Nem csinálhatom meg magam?
– Hát persze! Forró vizet kell csak önteni egy kevésre ezekből a levelekből, ez az egész. De miért akar lemondani felesége segítségéről?
Nem kap választ, hát ő is hallgat, foglalatoskodni kezd: beleszagol az előtte álló lábasokba, láng fölé akasztja őket, megint beleszagol. Kavar, önt, méricskél, ír, aztán töröl.
154. oldal
Renate Krüger: Az ifjúság kútja Az idősebb Lucas Cranach regénye
Holbein meghajol. Thomas Morus megmutatja a királynak az arcképet.
– Teringettét! – kiáltja Henrik, és feláll. – Nagyon jól eltalálta. Gyere közelebb, festő!
Kis szemével behatóan nézi Holbeint.
– Sohasem tudtam, hogy a németeknek ilyen jó festőik vannak. Azt mondták nekem, hogy Németországban csak eretnekek és sörfőzők élnek.
163. oldal (Corvina, 1973)
Renate Krüger: Az avignoni tánc Holbein életének regénye
Tudom, hogy a pénz megköthet, rabszolgává tehet! Sok ilyen rabszolgát ismerek, nem ők a példaképeim!
De a pénz szabaddá is tehet. Ezt is tapasztaltam. Nem kell meghajolnom a gazdagok előtt. Nem kell piacon kínálnom az árumat. Nyugodtan dolgozhatok, nem kell attól félnem, hogy a gyors munka következtében a képeim rosszak lesznek.
177. oldal (Corvina, 1973)
Renate Krüger: Az avignoni tánc Holbein életének regénye
Enyhe, kék nyáreste borul a városra. Hans Holbein mester gondosan megtörli ecseteit egy tarka ronggyal, és híg olajjal telt edénybe állítja őket, nehogy összeszáradjanak. A jó festőt tisztán tartott eszközeiről is meg lehet ismerni.