Remy Dalmore magyar

– Úristen! – nyüszítette mellettem a lány. – Kis híján meghaltunk.
– Tudom – csikorogtam, a szívem még nem állt vissza a normál ritmusra.
– Pisilnem kell.
– Szerintem nekem… már nem.

143. oldal

Azt mondják, akit az ember igazán szeret, azt szabadon engedi.
Ki találta ki ezt a rohadt nagy baromságot? És miért hittem el, hogy ettől majd nekem olyan hű, de jó lesz, és megkönnyebbülök?

Remy Dalmore: Szerelemharmat · Remy Dalmore

– Az. Szóval Zombi lesmárolta Mae-t. Na?
Julie szeme döbbenten kikerekedik, összenéznek Sophie-val, majd mindkettő elmosolyodik.
– Tényleg? – vágja rá nagynéném. – Hál istennek!
– Na, csak megjött az esze a hülyének! – sóhajt fel Sophie.
– Ti minek örültök? tudtátok, hogy ezek ketten…
Nem találok szavakat, erre nincsenek.
– Persze – bólint Julie. – Miért, te nem?
– Jézusom, dehogyis! A csaj tegnap egész nap mellettem ült, napközben többször is hozzám ért – felelem felháborodottan.
– Na és? Rettegsz, hogy elkapod tőle? – mosolyog rám könnyein keresztül Sophie, majd legyint. – Ne aggódj, Cherrie nagyon édes, nem fog bántani. Annál sokkal jobban fél Mae-től.
Semmit nem értek. Szodomába kerültem. Vagy Gomorrába, még nem döntöttem el. Ezek nem normálisak, hogy természetesnek vesznek egy ilyen gusztustalan, perverz…

166. oldal

– Nem voltam ott, amikor született.
– Az hogy lehet? – szalad fel a szemöldököm. Értetlenkedve pislogok. – Azt mondtad, te vagy az anyja. Vagy nem?
– Igen, de… Úgy értem, nem voltam magamnál. Nyolc hónapos terhes voltam, amikor belénk jött egy dzsip. A kórházban ébredtem fel. Közölték, hogy gratulálnak, és a kezembe nyomtak egy torkaszakadtából üvöltő csecsemőt. Addigra már hathetes volt, azt sem tudta, ki vagyok.
– Te meg gyorsan lemondtál róla?
– Dehogy mondtam! Párszor még próbálkoztam, de aztán… Mindegy, hagyjuk!

103. oldal

– A tisztelet nem más, mint az önmagaddal szemben támasztott elvárások összessége. A baj akkor van, ha szintet akarsz lépni és túl akarod szárnyalni a másikat, vagy az árnyékból pislogsz rá irigyen, miközben mindennap eszedbe jut, hogy te mennyivel kevesebbet érsz, mint ő. Egy idő után szépen rád telepszik ez az érzés, keserűvé tesz, és a tiszteletből utálat lesz. A tisztelet valóban fontos , de önmagában semmit sem ér.

77. oldal

– Attól tartok, hogy ezúttal az eszed helyett egészen mást használtál véleményalkotásra – húzza el a száját gúnyosan a gipszes.
Na, jó, azért mindent én sem tűrök el! Nincs nagy pofám, sőt, Doris szerint kimondottan NYUSZI vagyok, de a sértegetést nem hagyom szó nélkül.
– Elnézést, hogy közbeszólok, kedves… idegen. Szólíthatom így, ugye? Csak mert elfelejtett bemutatkozni gyalázkodás előtt. Hálás lennék, ha a személyem iránti nyílt megvetését és perverz szexuális fantáziáit a pszichológusának részletezné. Fogalmam sincs, milyen munkát ajánlanak, de köszönettel elutasítom a rendkívül nagylelkű lehetőséget. Amint látja, nem járok csadorban, és ahogy eddig is, úgy a jövőben is ragaszkodom a szabad véleménynyilvánítás és szabad akarat jogához.

Remy Dalmore: Szerelemharmat · Remy Dalmore