Reif Larsen amerikai

Egy polcrendszer bensőséges dolog, olyan, akár egy szoba ujjlenyomata.

150. oldal

A butte-i történésztársulat egyik tagjától hallottam egyszer, hogy az ember nem élhet a múltban. Furcsállottam, hogy egy történész ilyesmit mond, de majdnem biztosra veszem, hogy be volt rúgva.

79. oldal

– Mi ez az AIDS-mánia, Layton? – nézett föl Dr. Clair.
– Nem tudom – mondta az öcsém. – Csak nem szeretném elkapni. Angela Ashforth szerint ronda, és valószínűleg már el is kaptam.
    Dr. Clair a mankalaköveket szorongatva nézte a fiát.
– Ha Angela Ashforth még egyszer ilyet merészel mondani, mondd meg neki: pusztán azért, mert elbizonytalanítja, hogy kislány egy olyan társadalomban, ahol mértéktelen nyomás nehezedik a kislányokra, hogy megfeleljenek bizonyos testi, érzelmi és ideológiai követelményeknek, amelyek sok esetben szemérmetlenek, egészségtelenek és öncélúak, ez még nem jelenti azt, hogy téves önutálatát egy magadfajta kedves fiún kell kiélnie. Még ha eredendően részese vagy a problémának, abból sem következik, hogy ne volnál kedves, jó modorú fiú, és végképp nem jelenti azt, hogy AIDS-es vagy.
– Nem biztos, hogy ezt mind meg tudom jegyezni – mondta Layton.
– Jó, akkor csak mondd meg Angelának, hogy az anyukája egy utolsó butte-i szeszkazán.
– Rendben – mondta Layton.

37. oldal

Apám terhes feladatnak tekintette a társalgást, olyannak mint a lópatkolást: nem élvezetből végzi az ember, hanem megteszi, amikor meg kell tennie.

17. oldal (széljegyzet)

„Hic sunt dracones. Itt sárkányok vannak” – írták a hajdani kartográfusok a tollukkal megrajzolható területek peremén túl üresen, kifürkészetlenül tátongó vidékre.

33. oldal

Máskor azon kaptam magamat, hogy negyed órája ugyanazt a mondatot olvasom, mint egy lemezjátszó, amit a másik szobában hagytak, és mindig ugyanott elakad a tű.

193. oldal

…nem szeretnék úgy meghalni, hogy meg sem próbálom kispekulálni, hogyan áll össze ez az egész…

305. oldal

Úgy vélem azonban, hogy senki sem tud olyan teóriát alkotni, amely teljességgel kizárja a Teremtő kezét. Egyszerűen nagy ahhoz az ujjlenyomata.

209. oldal

Elmosolyodott, de a szemében ottmaradt a harag nyoma. Láttam, hogy közvetlenül a felszín alatt lappang. A szemét figyelve hirtelen fogalmat alkothattam arról, hogyan képesek a felnőttek igen huzamos időn át ragaszkodni egy érzelemhez, jóval az esemény befejeződése után, jóval a félreértések tisztázása után, a bocsánatkérések után, azután, hogy mindenki más már továbblépett. A felnőttek régi, haszontalan érzelmeket spájzolnak be.

296. oldal

Gondolom, a gyermekek különösen fogékonyak az ilyen irracionális összekapcsolásra: oly sok mindent nem tudnak, hogy nem annyira a problémás részletekkel törődnek, inkább működőképes térképet próbálnak alkotni a világról.

141. oldal