Réber László magyar

Gyermekkoromban nem szerettem a rajzait, mert túl egyszerűnek találtam. Pedig pont ez az egyszerűség az oka, hogy pár éve beleszerettem, és ez a „szerelem” azóta is tart. Rengeteg humort tartalmaznak a képei, és leginkább a Durrell-könyvekkel kapcsolatban találkoztam vele. Réber Lászlónál a sík és a tér teljesen mást jelent, egyszerű, könnyen befogadhatóak a művei.
És minden képén könnyesre kacagom magam.

Nagyon erősen kötődik a gyerekkoromhoz, emlékszem, ő az első illusztrátor, akinek megjegyeztem a nevét és felismertem a rajzait. Talán ezért vagyok úgy oda érte, vagy azért, mert minden illusztrációja egyszerre borzasztóan egyszerű és elképesztően összetett (lásd például a De mi lett Margóval? borítóját).

Eszméletlen a vonalkezelése. Ha egy grafikus úgy rajzolna egy futó figurát, hogy a cipő-nadrág határvonala pont egybeessen a horizonttal a háttérben, hát lenyakaznák. :D RL ellenben éppen ezeket a folytatólagos vonalakat játsza ki, ez valahogy a „névjegyévé” vált, s mesterien alkalmazza. Bár a figurái, képei „egyszerűnek” tűnnek, mégis utánozhatatlan a stílusa.

Imádom a rajzait. Hihetetlenül egyszerűek, s mégis rettentő kifejezőek. És annyira mókásak :) Nagyon szeretem őket nézegetni.

Gyermekkorom kiemelt illusztrátora. Annyira ügyesen idomulnak a vonalak, egymásba futnak, néha olyan érzést keltve, mintha együltében, egy vonallal rajzolta volna meg az egész képet. A végeredmény pedig aranyos, humoros és néhol igen jól kiad bizonyos részleteket. Sok kedvencet adott nekem kisebb koromban a rajzaival, mint Janikovszky Éva és Lázár Ervin. Mindig is szerettem szemügyre venni őket és az olvasás is élvezetesebb volt velük.

Van az úgy, hogy erősebb a kép, mint a szöveg. ——->Ha véletlenül írni kezdenénk, óvatosan válasszunk magunknak illusztrátort!