Rebecca Stonehill brit
| Katalógusnév | Stonehill, Rebecca |
|---|---|
| Nem | nő |
| Honlap | rebeccastonehill.com |
| @RebeccaStonehillBooks | |
| @bexstonehill |
Könyvei 4
Kapcsolódó kiadói sorozatok: I.P.C. Mirror I.P.C.
Népszerű idézetek
Hiszem, hogy vannak az életünkben bizonyos alkalmak, amikor olyan szenvedélyesen kívánunk valamit, hogy a világ nem tagadhatja meg tőlünk, amit szeretnénk.
163. oldal, 6. fejezet
„Barátom, tudd, az élet oly rövid, s ezernyi veszély közt zajlik, és senki nem ígért nekünk eleve boldogságot és szerencsét. Nem szabad ezt felednünk.”
147. oldal
Van, aki figyel rám, van, aki érdeklődik irántam, csakis magam miatt és nem azért, mert azt hiszi, hogy olyan vagyok, amilyennek ő szeretne vagy gondol.
174. oldal
Mert bármekkora erejük van is a szavaknak, tudom, hogy megvan az idejük és a helyük, mint ahogy a csendnek is megvan a maga ideje és helye.
186. oldal, 8. fejezet
Soha nem gondoltam volna lehetségesnek, hogy valaki az egész arcával, testével mosolyogjon, mint Kamau. Nemcsak a szája mosolygott, hanem a szeme, a homloka és még a füle is. Úgy tűnt, minden porcikája mosolyog.
150. oldal
A hideg levegőben hópihék szállnak, és ahogy ott ülök, nagyon szeretnék elmerülni a fehérségben. Szeretném, ha olyan vastag réteg fedne, amely elborít. Egészen addig havazna, amíg befedné a Carmen de las Estrellast, és mind testben, mind lélekben megfagynánk. Akkor, amikor ennek a rémálomnak vége, majd előbújik a tavaszi napfény, és a jégcsapok elolvadnak, és folytathatjuk az életünket. Apa és Pablo addigra előkerül, a háború befejeződik, demokráciában élünk, és Henry mellettem lesz.
– Nos, claro, nem érthetünk mindig mindenben egyet. – Anva fürkésző pillantást vet rám. – De épp ez a lényege annak, amit próbálunk elérni számotokra, Isabel. Hogy még ha nem is értünk egyet egymással, ez az, ami emberré tesz bennünket – a képesség, hogy beszélgessünk, vitatkozzunk, és végül elfogadjuk, hogy valamennyien mások vagyunk.
– Olyan szerencsések vagyunk – suttogom – , hogy most élünk! Megúsztuk azt a poklot, amelyen a szüleink és a nagyszüleink keresztülmentek, és még sok örömteli dolog áll előttünk. […]
– És Ana, amikor szerelmesek leszünk, és úgy döntünk, hogy férjhez megyünk, már szavazhatunk, igazából szavazhatunk! Vale, rendben, mind tudjuk, hogy az egyedülálló nőknek is meg kellene kapniuk a szavazáshoz a jogot, de ez már a kezdet. Majd oda is eljutunk, Ana.