!

Rébecca Dautremer francia

1971. augusztus 20. –

KatalógusnévDautremer, Rébecca
Honlaprebeccadautremer.com

Könyvei 2

Rébecca Dautremer: Jussváry Jakominusz gazdag órái
Rébecca Dautremer: Le petit théâtre de Rébecca

Illusztrálásai 9

Philippe Lechermeier: Nevenincs és sosemvolt hercegnők
Rébecca Dautremer: Jussváry Jakominusz gazdag órái
Alessandro Baricco: Seda
John Steinbeck: Uomini e topi
Carl Norac: Sentimento
Rébecca Dautremer: Le petit théâtre de Rébecca
Odile Weulersse: Nasrudín
Philippe Lechermeier: Il diario segreto di Pollicino
Davide Morosinotto: Shi Yu

Népszerű idézetek

csucsorka IP>!

Jussváry Beatrix majd kiugrott a bőréből, amikor legkisebb fiúunokája születéséről értesült.
– A nagyapja nevét fogja kapni! – szögezte le.
– Nem túl hosszú név az egy ilyen pici fiúnak? – kérdezte a csöppség anyukája?
Rubbish, darling! Butaság! – vágta rá Beatrix. – A Jussváry Jakominusz Gven Medox Larion könnyed és bájos név, csodásan illik majd ehhez az aranyos gyerekhez!

(első mondat)

Sozora>!

Hallgatni még egy kicsit, hogyan susogtatja a szél a parkban a lombokat. Felidézni, hogyan kopog az eső a verandán. Hogyan zsibonganak a gyerekek az iskolaudvaron. Észrevenni apálykor a sirályok nedves kis lábnyomait a homokban. Újra a fülében hallani a nagy versenyekre kilátogató tömeg kiáltozását. Vidoki Mézike napernyőjének kattanását. A kikötőből kifutó hajó kürtjét. Látni, milyen nyomokat hagynak a hóban barátai fáradt léptei. Újra megtapasztalni, milyen a tengelicek éneke a világ legszépségesebb temetőjében. Hogyan akad bele Mézike ruhája az út menti virágokba. Hallani még egy kicsit, hogyan áztatják az utcaköveket az esőcseppek. Milyenek Juni, Nikó és Mona apró léptei, könnyei, milyen a nevetésük. Milyen dallamok csendülnek fel legkülönösebb álmaiban. Hogyan zizeg nyáron a nagy kő a kavicsos heyoldalban.

Boglinc P>!

Vannak, akiket elkerül a szerencse, és vannak akik pechesek.
Vannak, akik az égvilágon semmit sem értenek,
és vannak, akik fel sem fogják, mi történik velük.
Vannak, akik mindennek csak a rossz oldalát látják,
és vannak, akik semmiről sem akarnak tudni.
Sokan nem mernek szólni, amikor kéne, jó páran összeszorítják a fogukat, megannyian pedig vesztükbe rohannak.
„Az a lényeg, hogy mi még véletlenül se legyünk ilyenek” – bátorította magát Jakominusz, ha bajban volt.

Sozora>!

– Egy helyben utazgatni, ehhez lett volna igazán nagy kedvem…