Raymond E. Feist amerikai

Feist egyike azoknak az íróknak, akik nem a világteremtéssel szereztek maguknak népes olvasótábort. Tolkieni hagyományokra építkezik, szereplői között kevés az igazán különleges, mégis szinte mindegyik szerethető a maga módján. Nem olvastam még olyan fantasyt, amelyben ennyire túlsúlyban lettek volna a pozitív szereplők, mint a Résháború sorozatban. Csupa követendő érték jellemzi karaktereit, a kevéssé előnyös tulajdonságok, jellemhibák ritkán jelennek meg, és akkor is árnyaltan.

Robert Jordan mellett az egyik legnagyobb mesélő, akitől akkor is szívesen olvasok, ha nem csupa izgalom a cselekmény. A mágia és varázslás leírása sem tartozik kifejezetten az erősségei közé, de rendkívül szemléletes az ábrázolás módja. Szavakkal csodálatosan fest, igazi élmény olvasni. High fantasy íróhoz képest néha kissé keveset nyújt, de érződik minden során, hogy azt szeretettel nyújtja át az olvasónak. Könyveit nem jellemzi a durva beszéd és a szabad szexualitás, ellenben az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak. Fiatalok és idősebbek is egyaránt élvezettel fogyaszthatják írásait. Én nagyon ajánlom, mert nagy élmény olvasni tőle, elkápráztat és szórakoztat. Remek kikapcsolódást garantál.

Inkább fiataloknak ír, kicsit romantikus, de kiváló mesélő! Mindenkinek ajánlom!

Nagyon szeretem Midkémiát, tetszik, ahogy Feist szépen, alaposan felépíti a történeteit. Nyilván az elsőket szeretem a legjobban (bár lén a Wrath of a mad goddal kezdtem, s az maradt is mindig az egyik kedvencem tőle), de mindig tud újítani, tud újabb, értelmes háborúkat kitalálni, amit szerencsére mindig a jók nyernek. Egy megnyugtató, szépen, bőven hömpölygő történetsorozata van, ahova mindig könnyű visszatérni, mindig nagy, de emberi hősöket találok ott, és a rosszak is gyakran megjavulnak.
A tsuranni trilógiát egy hölggyel írta együtt, de nagyon okos cselekményű könyvnek tartom, sok remek szereplővel

Valószínűleg nem a legjobb fantay-író a földkerekségen, de nekem különösen is kedves, hiszen fantasy iránti rajongásomat neki köszönhetem. Az egész úgy kezdődött, hogy még a ’90-es években nagy rajongója voltam a „Betrayal at Krondor” nevű PC-s játéknak és rá nagyjából 10 évvel konstatáltam, hogy ezt bizony el is lehet olvasni, és érdekelt a sztori, és innentől beszippantott Midkemia világa. Néhol már kicsit ismétli önmagát, de alapvetően nagyon jó sztorijai vannak, mindenkinek ajánlom…