!

Raymond Aron francia

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévAron, Raymond
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 6

Raymond Aron: Az értelmiség ópiuma
Raymond Aron: Az elkötelezett szemlélő
Raymond Aron: Tanulmány a szabadságjogokról
Raymond Aron: Demokrácia és totalitarizmus
Raymond Aron – Molnár Miklós: ’56 és a franciák
Raymond Aron: Előadások az ipari társadalomról

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természet- és Társadalomtudományi sorozat Európa · Rezonőr L'Harmattan

Antológiák 1

Csizmadia Sándor – Molnár Gusztáv – Pataki Gábor Zsolt (szerk.): Geopolitikai szöveggyűjtemény

Népszerű idézetek

RitaVitrol>!

„Azt hiszem hiányzik valami azokból, akik egész életüket egyetemen töltötték, előbb mint egyetemisták, később mint professzorok. Túlságosan nyugodt az egyetem világa. Ott nem ismerjük meg eléggé a gonoszságot, az emberi létezés ridegségét."

Raymond Aron: Az elkötelezett szemlélő Beszélgetések Jean-Louis Missikával és Dominique Woltonnal

1 hozzászólás
Tamás_Felber>!

A vallás a szerencsétlenségek által sújtott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, illetve egy szellem nélküli korszak szelleme. Nem más tehát, mint a nép ópiuma. (Karl Marx)

A marxizmus valójában vallásos jellegű, mégpedig a szónak a legtisztátalanabb értelmében. Többek között megvan az a közös vonása a vallási élet alacsonyabb formáival, hogy – Marx igencsak találó szavai szerint – állandóan a nép ópiumának használták. (Simone Weil)
A kötet mottói.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Simone Weil
Tamás_Felber>!

Ha viszont a baloldali ember valóban ilyen, vagyis ellenséges mindenfajta ortodoxiával szemben és érzékeny mindenfajta szenvedésre, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon csak az Egyesült Államokból tűnt-e el?! Baloldali-e az a kommunista, aki szerint a Szovjetuniónak mindig igaza van? Baloldaliak-e azok, akik szabadságot követelnek Afrika és Ázsia összes népe számára, a lengyeleknek és a kelet-németeknek viszont nem? Habár korunkban talán győzedelmeskedik a baloldali retorika, az örök baloldal szelleme abban a pillanatban elhal, amikor egyirányúvá válik az együttérzés. p.44.

44. oldal

Tamás_Felber>!

Akár nagyszerű, akár szörnyű volt is, a nemzeti katasztrófa avagy eposz két részre osztja Franciaország történelmét. […] Mindkettő egy-egy örök embertípus megtestesülésének tekinthető. Az egyik oldalon a családot, a tekintélyt, és a vallást, míg a másikon az egyenlőséget, az észt és a szabadságot emlegetik. […] A hagyományt és a kiváltságokat tiszteletben tartó jobboldal áll szemben a jövőben és az észben bízó baloldallal. p.17.

17. oldal

Tamás_Felber>!

A baloldal mitológiája 1789 és 1848 egymást követő kudarcának kompenzációja. […] Ellenzi a restaurációt, mivel önmagát tartja a forradalom örökösének. A forradalomból eredezteti történeti jogcímeit, elmúlt dicsőségének álmát, a jövőhöz fűzött reményeit, de éppen olyan kétértelműség jellemzi, mint azt a hatalmas és átláthatatlan eseményt, amelyre hivatkozik. p.17.

17. oldal

Tamás_Felber>!

Az mindenesetre tény, hogy az Ancien Régime egy szempillantás alatt omlott össze, gyakorlatilag anélkül, hogy harcolt volna túléléséért, és közel egy évszázad kellett ahhoz, hogy Franciaországban újra egy a nemzet többsége által elfogadott politikai rendszert vezethessenek be. A forradalom társadalmi következményei már a XIX. század legelejétől kezdve nyilvánvalónak és visszafordíthatatlannak tűntek fel mindenki szemében. Lehetetlenség lett volna visszavonni a kiváltságos rendek eltörlését, a polgári törvénykönyvet, az egyéneknek a jog előtti egyenlőségét. p.19.

19. oldal

Tamás_Felber>!

A baloldalt három, nem feltétlenül egymásnak ellentmondó, ám nagyon gyakran különböző irányba mutató gondolat élteti: a hatalmasok önkényével szemben álló és a személyek biztonságát szavatoló szabadság, a hagyomány spontán rendje, illetve az egyéni kezdeményezések anarchiája helyébe racionális rendet állító tervgazdálkodás, születésüknél vagy vagyonuknál fogva kiváltságos osztályokkal szemben megvalósítandó egyenlőség. Az eddig csak a szervezést zászlajára tűző baloldal egyrészt egyre inkább tekintélyelvűvé válik, mert a szabadon választott kormányok csak lassan képesek cselekedni, mivel az érdekek vagy az előítéletek ellenállása fékezi őket, másrészt egyre inkább nemzetivé, ha nem kifejezetten nacionalistává, mert kizárólag az állam képes végrehajtani programját, végül pedig – bizonyos estekben – imperialistává, mert a tervezők óriási területekre és rengeteg természeti kincsre áhítoznak. A liberális baloldal határozottan fellép a szocializmus ellen, mert lehetetlen nem észrevennie az állam terjeszkedését, illetve az – ezúttal bürokratikus és névtelen – önkény visszatérését, miközben a nemzeti jellegű szocializmussal szemben még mindig az internacionalizmus ideálját képviseli, amelyhez nincs szükség arra, hogy fegyverekkel győzedelmeskedjék egy hit. p.42.

42. oldal

Tamás_Felber>!

A baloldal mítosza – ki nem mondva – magában foglalja egyrészt a fejlődés gondolatát, másrészt pedig egy folytonos mozgás látomását. A forradalom mítosza egy ezt kiegészítő, sőt bizonyos értelemben ezzel ellentétes jelentéssel bír: az emberi dolgok rendes folyásával való szakítás várakozását táplálja. […] 1791 vagy 1792 után a kortársak – beleértve a filozófusokat is – katasztrófaként élték meg a forradalmat. Ahogy távolodunk az időben, egyre inkább elfeledkezünk a katasztrófának erről az érzéséről, hogy kizárólag az események nagyságára emlékezzünk. Azok közül akik a haladás pártját támogatták, egyesek igyekeztek elfelejteni a terrort, a despotizmust, a háborúk sorozatát, vagyis mindazokat a véres eseményeket, amelyek kezdetét a Bastille bevételének vagy a föderáció ünnepének hősies és dicső napjai jelentették. p.45.

45. oldal

RitaVitrol>!

A politika cselekvés elemzésében arra a mozzanatra helyezi a hangsúlyt, hogy századunkban a választás nemcsak egy társadalmi berendezkedés választása, hanem önmagunkról hozott döntés is.

Tamás_Felber>!

Forradalmon a szociológia bevett nyelvhasználatában azt értjük, hogy egy hatalom hirtelen és erőszakosan egy másik helyébe lép. Ha elfogadjuk ezt a meghatározást, úgy elkerüljük a szónak az olyan használatait, amelyek kétértelműségekre és tévedésekre adhatnak alkalmat. Egy olyan kifejezésben például, mint az „ipari forradalom”, ez a szó mindössze a változások alapvető voltára és gyors lezajlására utal. p.46.

46. oldal