Raoul Renier magyar
Könyvei 12
Kapcsolódó sorozatok: Sötét Mersant világa · Legendák és Enigmák · Geor dar Khordak-ciklus · Összes sorozat »
Szerkesztései 1
Antológiák 33
Kiemelt alkotóértékelések
Raoul Renier
A Sötét Mersant világában játszódó kötetek elolvasása után kijelenthetem, Kornya Zsolt a magyar rémtörténet írás kiemelkedő alakja. A Hitehagyottal maradandót alkotott, de a többi kötettel sem maradt szégyenben. Bátran nyúl a műfaj legjobb hagyományaihoz, és azt saját, egyedi stílusával ötvözi. Képes a legnagyobb borzadály előidézésre, és könnyed humorral mosoly fakasztására az olvasó arcára.
Hibájakánt róható fel, hogy bizonyos novelláig kissé túlírtak, mások épp ellenkezőleg, befejezetlenek, ugyanakkor távol áll az alacsony színvonaltól. Szerencse, hogy van egy írónk, aki ilyen minőséget tud hozni.
Népszerű idézetek
Egy rendíthetetlen akaratú ember, ha megvan benne a kellő eltökéltség, képes rákényszeríteni hitét a környezetére, és tetszése szerint formálhatja a valóságot maga körül. Csak keveseknek adatott meg a képesség, és még kevesebben tudták, hogy rendelkeznek vele. A régmúlt idők legendás hősei és vezérei a hitüknek köszönhették diadalaikat. Nem értették honnan fakad a hatalmuk, de éltek vele.
(Delta Vision, 2012.)
– Nem lesz boszorkányégetés? – kérdezte csalódottan a plébános. – Pedig úgy készültek rá…
Az apátúr olyan tekintettel mérte végig, mintha valami különösképp undorító varangyfajzat lenne.
– Máglyáról szó sem lehet – mondta szárazon. – Drága a tűzifa. […]
110. oldal, Negyedik fejezet: A domínium (Delta Vision, 2010)
A szürke tucatelmék mindenkor ösztönös borzadással tekintenek a magasabbra emelkedőre, nyüzsögve ellene törnek, hogy visszarántsák maguk közé. […] Ha nem sikerül nekik, igyekeznek meghamisítani az emlékét, hazugságokból összenyálazott gubót szőni köré. A gubó azonban csak elfedni képes a hatalom és az akarat egyéni igazságát, elpusztítani nem.
(Delta Vision, 2012)
A kapitány viszont a világ egyik legostobább időfecsérlésének vélte az aszkézist, gyakorolják bár vallásos vagy egyéb okokból; gyakran mondogatta, hogy csak az leli örömét önmaga sanyargatásában, aki sohasem tapasztalta meg igazából milyen az, ha mások sanyargatják.
(Delta Vison, 2012)
Lilith leánya vagyok, a hatalmasok magjából; Nód földjén fogantam, Édentől keletre – búgta neki az apáca mély galambhangon, ahogy a szerelmes asszony szól választottjához. – Nincs részem sem Ádám bűnében, sem a Fényhozóéban. A te istened nem parancsnol nekem, mert elfordult az én fajtámtól; és Jézus nevének nincs hatalma rajtam, mert nem értem halt meg a kereszten.
– Mert, ha előre látom, hogy mekkora ostobaságokat csinálok a mai napon, hát engem még a nazarénusok mindhárom istene sem tudott volna iderángatni az összes arkangyalával!
– Csak egy – helyesbített Bayard. – Egyfajta lényeg, háromfajta megnyilatkozás.
– Mint a tyúk, a tojás meg a rántotta – bólintott Louise asszony. – Mindig csodáltam a teológusokat!
183-184. oldal
A sápadt lidércláng engedelmesen átlebegett a feje fölé a másik olvasóállványtól; Mersant ajka pedig, miközben felütötte az óriási fóliánst, halvány mosolyra húzódott. Steinhardt mogorva válasza jutott az eszébe, amikor egy ízben a szemére hányta, hogy alábecsüli az írott szó erejét. „Becsüli ám a rossznyavalya!” – csattant föl az öreg zsoldos dühösen. „Ott voltam a walesi Owainnel, amikor felprédálta Fécamp kolostorát. Az az átokverte apát két jó legényemet verte agyon a Summa Theologiae-vel!”
(Delta Vison, 2012)
