!

Ranschburg Jenő magyar

1935. december 19. (Budapest) – 2011. március 10. (Budapest)

Honlaphttp://www.ranschburg.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Ranschburg_Jenő
Facebookhttps://www.facebook.com/ranschburgjeno

Könyvei 51

Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat
Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
Almási Kitti – Angster Mária – Bagdy Emőke – C. Molnár Emma – Csernus Imre – Hevesi Krisztina – Mester Dóra – Pál Ferenc – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor: Párkapcsolat klinika
Bagdy Emőke – Csernus Imre – Czeizel Endre – Daubner Béla – Feldmár András – Kádár Annamária – Kígyós Éva – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor: Belső utakon
Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban
Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások
Almási Kitti – Bagdy Emőke – Beata Bishop – Böjte Csaba – F. Várkonyi Zsuzsa – Orosz Katalin – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor – Vekerdy Tamás: A lélek dolgai
Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség
Bagdy Emőke – Kalo Jenő – Popper Péter – Ranschburg Jenő: A család

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia, Minerva családi könyvek, Pszichológia – nevelőknek, Ranschburg Jenő életmű

Szerkesztései 1

Ranschburg Jenő (szerk.): Tehetséggondozás az iskolában

Antológiák 2

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós

Felolvasásai 2

Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Ranschburg Jenő: Gyerekségek

Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Pilinszky János egyszer azt mondta egy lélektanász körben, hogy „tudjátok, az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pilinszky János
>!
Lara

Nem tudom, feltűnt-e az olvasónak, hogy az ember viselkedése gyakorta drámaian hasonlít a hegyi gorilláéhoz.

111. oldal

>!
poggi IP

– Hány éves a kishúgod?
– Nem tudom.
– Baba?
– Nem, már tud járni.
– Ki az idősebb kettőtök közül?
– Én.
– Miért?
– Mert én nagyobb vagyok.
– Melyikőtök lesz idősebb, amikor a húgod iskolába megy majd?
– Nem tudom.
– Amikor felnőtt leszel, egyikőtök idősebb lesz a másiknál?
– Igen.
– Ki?
– Nem tudom.
– Anyukád idősebb, mint te?
– Igen.
– A nagymamád idősebb, mint anyukád?
– Nem.
– Egykorúak?
– Azt hiszem.
– Nem lehet, hogy a nagymamád idősebb, mint az anyukád?
– Nem.
– A nagymamád évről-évre idősebb lesz?
– Nem, ugyanolyan marad.
– És anyukád?
– Ő is.
– És te?
– Én idősebb leszek.
– És a kishúgod?
– Ő is.

2.3.1.3. A szukcesszió és a tartam közötti kapcsolat

7 hozzászólás
>!
Chöpp 

Hát micsoda szeretet az, amit csak akkor kapok meg tőled, ha mindig a kedvedben járok?

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
MFKata

Gyász

Az oviban ma szörnyű rossz vagyok.
Verekszem és felrúgtam Zsolti várát,
a tányérban is mindent otthagyok,
s hiába szólnak: én látom a kárát,
az óvodában mégis rossz vagyok.

Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment
a nagypapám, és messze-messze jár,
de látom, közben egy könnycseppet elkent
és tudom, hogy úgyis minden veszve már.
Anyu szerint a nagypapám ma elment…

Becsapnak mind, meghalt a nagyapám!
Hisz sír mindenki, mint a vízözön,
és rám szólnak, hogy újra nagy a szám,
mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám…

Elmondom neki, majd ha visszajön!

>!
Chöpp 

    Az ember először szereti a szüleit, azután meggyűlöli őket, de végül megbocsát nekik.
/Oscar Wilde/

Mottó: Vekerdy Tamás: Visszatalálunk egymáshoz?, 261.o.

6 hozzászólás
>!
Véda MP

Mágia

Emlékszem rá: egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított…
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.

A körmeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már…
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!

2 hozzászólás
>!
Carmilla 

…7-8 hónapos koruktól kedve szinte naponta produkálják. Azt jelenti, hogy a csecsemő hangos sírásra fakad, ha anyja magára hagyja annak ellenére, hogy látszólag semmiféle kielégítetlen szükséglete nincs (nem éhes, nem szomjas, nem csípi a pelenkatartalom stb.). Azért használtuk a látszólag kifejezést, mert valójában a gyermeknek nagyon is határozott szükséglete van: anyja hiányzik neki, aki nélkül magányos, aki nélkül az egész világ esetleges és bizonytalan, tele kiszámíthatatlan veszélyekkel. A tudomány a gyermeknek ezt az anyja iránti szükségletét függőségi motívumnak nevezi. (…)
A konkrét szeparációs félelem 2-3 éves korig tehát egészen természetes emóció, amely annál erősebb, minél gyakoribb és emocionálisan minél telítettebb a szülő és a gyermek együttléte. A szülők gyakran félreértik az egyedül hagyott gyermek sírását, „rosszaságnak” minősítik és nem reagálnak rá, holott legtöbbször helytelenül járnak el. A gyermek nem azért sír, mert elkényeztetett vagy rossz, hanem azért, mert anyja nélkül fél. Ha ilyenkor a szülő nem segít rajta, nem állítja helyre a nyugalmát – ami általában puszta megjelenésére megtörténik –, az éppen olyan vétek, mintha enni nem ad neki, ha éhes, vagy nem teszi tisztába, ha csípi a pelenkatartalom.

Konkrét félelmek - 2. A szeparációs félelem

>!
esőember

Minden kismama tudja, hogy a csecsemőt előbb három-, majd négyóránként kell etetni. A legtöbb szülő gondosan betartja ezeket a terminusokat: hiába sír és cuppog a gyerek, nem kap enni, ha még „nincs itt az ideje”, és a három, illetve négy óra elteltével anyja álmából is felébreszti, mert ennie kell. Nem rokonszenvezem ezzel a merev etetési renddel, mert akarva-akaratlanul tárgynak nézi a gyermeket (mindig a felnőtt tudja jobban, hogy a gyermek mikor éhes és mikor álmos; az fel sem merül, hogy a gyermek saját kívánságai, szükségletei tekintetbe vehetők), és ezen kívül könnyen tönkreteheti a gyermekben születése percétől működő biológiai órát, amely pontosan jelzi szükségleteit. A túl merev etetési rend könnyen kiolthatja vagy bizonytalanná teheti a gyerek belső éhség-jelzéseit (hiszen úgysem ettől függ, hogy mikor kap enni!), és helyébe külső „áléhség” motívumok lépnek (pl. éppen az, hogy „evésidő van”). Ha ez megtörténik, akkor a gyermek a körülményektől függően könnyen rossz evővé, vagy éppenséggel nagyétkűvé, túltáplálttá válhat.

188. oldal

8 hozzászólás