!

Ramana Maharsi indiai

1879. december 30. (Tirucsuli, India) – 1950. április 14. (Tiruvannámalaj, India)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névBhagaván Srí Ramana Maharsi
KatalógusnévMaharsi, Ramana
Nemférfi
Honlaparunachala-ramana.org

Könyvei 7

Srí Ramana Maharsi: Tudatos halhatatlanság
Srí Ramana Maharsi: Oltalmazó útmutatás
Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság
Srí Ramana Maharsi: Srí Ramana Maharsi összes művei
Ramana Maharsi: A nyílegyenes ösvény
Arthur Osborne – Sri Ramana Maharshi: A szent hegy bölcse / Negyven versszak a valóságról
Srí Ramana Maharsi: Be As You Are

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Athanor könyvek Stella Maris


Népszerű idézetek

aled>!

A gondolatok az ellenségeink.
A gondolatok nélkül természetesen boldogok vagyunk.

12 hozzászólás
Lunemorte P>!

Felvirrad majd a nap, amikor te magad kacagod ki múltbéli erőfeszítéseidet.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erőfeszítés
2 hozzászólás
aled>!

Az egyedüllét mindenhol ott van, és az egyén mindig egyedül van.

Kapcsolódó szócikkek: egyedüllét
4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mindazt,amit az ember másoknak ad,valójában önmagának adja. Ha az emberek megértenék ezt az igazságot,ki tarthatná vissza őket attól,hogy másoknak adjanak?

63. oldal

aled>!

Te magad vagy minden boldogság forrása, – nem pedig külső dolgok –
bármi is legyen az.

Lunemorte P>!

Igen, megtanultad mindazt, amit meg kellett tanulnod – de vajon megtanultad-e megismerni önnönmagadat?

72. oldal

Lunemorte P>!

Az embernek legalább születése napján gyászolnia kellene amiatt,hogy belépett e világba.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: születés
Cheril>!

Az életemben bekövetkező hatalmas változás mintegy hat héttel azelőtt történt, hogy örökre elhagytam Madurait. Egészen hirtelen jött, amint nagybátyám házának első emeleti szobájában ültem. Nagyon ritkán voltam beteg, és aznap sem volt semmi baj az egészségemmel, mégis hirtelen heves halálfélelem lett úrrá rajtam. Egészségi állapotom nem adott erre okot, és én nem is akartam felelőssé tenni érte, sőt azt sem próbáltam kitalálni, vajon van-e bármilyen alapja félelmemnek. Egyszerűen azt éreztem, »meg fogok halni«, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mi is lehet ilyenkor a teendő. Meg sem fordult a fejemben, hogy orvoshoz forduljak, vagy rokonaimtól, barátaimtól kérjek segítséget. Éreztem, hogy magamnak kell megoldanom a problémát, akkor és ott.
A halálfélelem sokkja nagy erővel befelé irányította az elmémet, és a következőket mondtam magamban, anélkül hogy szavakkal megfogalmaztam volna: »Hát eljött a halál. De mit jelent ez? Mi az, ami meghal? A test hal meg.« Azonnal eljátszottam a halál megtörténtét: mereven kinyújtott végtagokkal lefeküdtem, mintha a hullamerevség állapotában lennék, és halottnak tettettem magam, hogy nagyobb valóságot adjak a vizsgálódásnak. Visszatartottam a lélegzetemet, és összeszorítottam az ajkaimat, hogy egyetlen hang se hagyhassa el a számat, hogy se az »én« szót ne tudjam kiejteni, se mást. »Nos hát – mondtam magamban –, ez a test meghalt. A tetemet elszállítják majd, és elhamvasztják, ám a test halálával én is meghaltam-e? Vajon a test-e az én? A test mozdulatlan és érzéketlen, de én érzem a személyiségem teljes erejét, sőt még az »én« hangját is hallom magamban, a testtől függetlenül. Tehát én a Szellem vagyok, amely meghaladja a testet. A test meghal, de az azt meghaladó Szellemhez nem férkőzhet a halál. Ez azt jelenti, hogy én a halhatatlan Szellem vagyok.«
Ezek nem puszta gondolatok voltak, hanem az egész elevenen keresztülvillant rajtam, mint az élő igazság, amelyet közvetlenül felfogtam, szinte minden gondolkodás nélkül. »Én« valami nagyon valós voltam, az egyetlen valós dolog jelenlegi állapotomban, és a testemmel kapcsolatos minden tudatos aktivitás erre az »én«-re összpontosult. Ettől a pillanattól kezdve az »én« vagy az Önvaló hatalmas erővel önmagára irányította figyelmét. A halálfélelem egyszer s mindenkorra eltűnt, és a feloldódás az Önvalóban innentől fogva töretlenül folytatódott.

Lunemorte P>!

Eljön majd az idő,amikor az embernek mindazt el kell felejtenie,amit valaha is megtanult.

67. oldal